Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 3-4. sz.

Kulturális figyelő

volna. Öt évesen veszti el édesanyját, szadista ácslegény apja mostohát visz a házba, ahol összesen tíz gyermekről kell gondoskodni. Aki mindig éhezik, akit mindig vernek, az a kis Mari. Különösen a beteglelkű apa kínozza a kislányt, aki tíz éves korában elszegődik kiscselédnek, csakhogy otthonról szabaduljon. Egymást váltó gazdái sorában egy markotányoshoz is elkerül, majd annak mozgókonyhájával egyszerre csak a königrätzi csatában találja magát. Mivel haláltmegvető bátorsággal siet a sebesültek segítségére, kitüntetik. Hazatér Győrbe, obsitjából vesz néhány ruhát, és jelentkezik a színháznál. Ekkor 16 éves. Győr, Székesfehérvár, a budai Népszínház, Kolozsvár - mind csak epizód az életében. Egy évig a Vígszínház is. Igazi otthona mindenkor a Nemzeti Színház, ahová huszonkét évesen szegődött. Nem csak tehetsége óriási, de a tudásvágya is. A maga erejéből, autodidaktaként isErdély és a finnek Benedekné Dr. Szőke Amália: Erdély és Fennoskandia. 1576-1945. Diplomáciai, katonai és művelődési kapcsolatok. Erdélyi Híradó. Kolozsvár. É. n. (1996), 2301. A közelmúltban tette szóvá Jávorszky Béla finnugor kutató, volt helsinki és baltikumit nagykövetünk, neves író és fordító egy interjúban, hogy finn kapcsolataink ápolása inkább magánemberek baráti vállalkozása, semmint hivatalos tervezés eredménye. Ezt mutatja az is, hogy Benedekné Szőke Amália munkája és kutatásai nem kerültek semmilyen hivatalos fórum vagy szerv minősítése elé, s őt meg sem hívták semmilyen finn-ugor találkozóra, pedig hosszú évek szívós kutatásáról tett tanúságot ebben a könyvében. Budán a Litea könyvesboltban mutatta be Szőcs Géza Erdélyből, a szerző jelenlétében. A több tucat érdeklődő ámulva lapozhatott bele a 220 oldalas könyvbe. A szerző erdélyi származású geológus, aki húsz éve él Finnországban. Szakmáj a gyakorlása mellett nemes érdeklődéssel kutatja az erdélyi magyarság és a finnek kapcsolatát. A hiteles történelmi, katonai és művelődéstörténeti egymásra találás adatai mellett meglepő, tényekre bukkant. Hosszú éveken keresztül fáradságot nem kímélve hangyamerkedik meg történelemmel, irodalommal, művészetekkel: s hogy legkedvesebb szerzőit eredetiben olvashassa, jól megtanul angolul, németül, franciául, és valamennyire olaszul. Szerepeit sem magolja csupán, hanem vívódik velük, tökéletes értésük érdekében rengeteget olvas a korról, a hősről, az íróról, és maga ad tanácsot a díszlet- és jelmeztervezőknek. Petőfit és Széchenyit tekintette élete vezérlő csillagainak, Kiskőrösre minden szilveszterkor ellátogat Petőfi szülőházához. Nagycenkre Széchenyi sírjához is elvitte koszorúját esztendőről esztendőre. Elete utolsó fellépésekor 1926. január 3-án Arany János „Széchenyi emlékezete" című versét mondta el a Nemzeti színpadán. Hazafelé arról beszélt, hogy most végre, századszorra rájött, miként kell ezt a verset mondani... Bozóky Éva szorgalommal jegyezte fel a hiteles adatokat. Mellette azokat is, amelyek legendáris anyagok, s azt is felkutatta, mi azokból a történelmi valóság. Utazott sokat, megjelent és meg nem jelent beszámolókat, naplókat böngészett magyarul, finnül, olykor svédül és németül. Regényeket is vallatott... Erdély és Fennoskandia sűrítő fogalmak. Utóbbi felöleli északon Svédországot, sőt az orosz uralom idejét is. Törekszik mindig a finnekre nézni, bár természetesen nem mindig sikerül. Ezért Fennoskandia. Erdélyben pedig nem csak az erdélyi medencéről van szó, hiszen Erdély volt önálló is, de tartozott a Monarchiához is, majd Romániához. Aranykorában a Partium és egész Észak-Magyarország oda tartozott Munkácstól Kassáig. De mindig, mindenütt megtalálta a finn összefüggéseket. Néha meglepő, vagy nem ismert módon. A katona ügyekben olykor meghökkentő információt kapunk svéd és hakkapelita (finn harcoló), vagy protestáns személyek dolgában. Báthory István, Bethlen Gábor és Gusztáv Adolf idejében is voltak rokoni kapcsolatok, de főképpen a protestáns összefogás dominált. Diplomáciai közeledés, majd elhidegülés váltogatják egymást, s a seregek értékelésénél a hakkapeliták mindig mérlegelés tárgyai. Követek váltogatják egymást, s mindig