Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 3-4. sz.
Az igehirdető Túróczy Zoltán emlékére
szítettétek". Hiszen tudta ezt mindenki, de nem beszéltek róla. így a piacon szélnek ereszteni, ez a szennyes kitergetése, pellengérre állítás. ASzent Lélek ezzel azt akarja világossá tenni előttünk, hogy a bűneink nem emberi emlékezetben, vagy az éter hullámaiban, vagy valami más csillagtesten élnek, vagy valami jól bezárt könyvben vannak megörökítve, hanem üldöznek minket. Utol akarnak minket érni, hogy leleplezzenek s megmutassák ennek a világnak, hogy kicsodák vagyunk igazában. Rettenetes dolog tudatára ébredni annak, hogy üldöznek engem a bűneim. Nézzétek meg Heródest, amint rémképeket lát s Jézus szikár alakjában a lefejezett Keresztelő' Jánost látja visszajönni számonkérni ó't. Nézzétek meg Karaífát, amint nem engedik pihenni őt aranygyapjának dicsőségében a felnégyelt és kerékbetört protestánsok és magyarok, hanem rémképekben üldözik őt. Olvassátok el a 40. zsoltár sikoltását: „Utolértek bűneim, siess Uram, óhlstenem ne késsél!" (13., 14., 18. vers). Ezen a világon rettenetes versenyfutás van az ember és a bűnei között. Az ember menekül a bűnei elől. Menekül formulák egérlyukába, felejtés mámorába, nagy akarások szent jószándékaiba, vezeklés ostorcsattogásos aszkézisába, áldozati oltárok imbolygó füstoszlopaihoz, templomok boltívei alá. Mind hiába! Az ember folyton fáradtabb, a bűn folyton erősebb lesz. Előbb csak olyan volt, mint valami kedves, játszani való kis cica, amelyik rózsás körmöcskéjét nyújtogatja felénk, de napról-napra jól tartottuk, növeltük s ma már látjuk, hogy ordító oroszlán, vérszomjas tigris. Bűnös lehellete itt fúj a hátunk mögött. Jaj, utolér, lecsap reánk, szétmarcangol! Hadd próbáljam meg egy képpel közelebb hozni azt a gondolatot, hogy mi történik akkor, amikor a bűnök utolérik az embert egészen, amikor nemcsak kóstolót adnak magukból, hanem egészen lelepleznek minket. Képzeld el, hogy életedről készül egy hangos film, amelyen rajt van mindaz, amit valaha csináltál: a munkád, a terveid, szíved minden érzése, agyad minden gondolata, eltitkolt bűneid sokasága, szándékos és akaratlan bűneid, minden, de minden, ami benned valaha is végbement. Gondold el, mi lenne, ha elsötétednék most ez a templom és megjelennék itt ez a film a te életeddel. Ha névtelenül peregne is le, akkor sem tudnád végignézni, mert az ember nem bír el ennyi leleplezést. Ha pedig oda volna írva föléje a neved és így peregne le e gyülekezet előtt az életed minden apró kis mozzanata, jönne az is, amire nem akarsz emlékezni, bizonnyal eltakarnád iszonyodva a szemedet: „Nem akarom látni!" De a bűnök letépnék kezedet és azt mondanák: „Nézz ide, olvasd el, mit mondtál, nézd meg, mit csináltál, szívedben milyen indulatok ütöttek tanyát, - nézd csak, mert ha volt bátorságod a bűnt elkövetni, legyen bátorságod végignézni a leleplezést is!" Ettől a leleplezéstől senki emberfia nem tud, nem fog megszabadulni. Ez a leszámolás megtörténik vagy itt, vagy ott az Isten trónja előtt. És Isten lelke ép azt akarja, hogy ezt a leszámolást te ne hagyjad akkorra, mikor kétségbeesve fognak a hegyekhez sikoltani a leleplezett emberek: „Essetek mireánk és rejtsetek el minket" (Jel 6, 16.). Lehet-e hát csodálkozni azon, ha az ige arról beszél, hogy a Szent Lélek kitöltése után megkeseredik a pünkösdi ember? *** De a Szent Lélek még ezzel sem elégszik meg. A bűn halhatatlansága és hatalma után a bűn horderejéről beszél. Hogy tisztán lássam a bűneim horderejét, megvilágosítja előttem azt a döbbenetes igazságot is, hogy Isten azonosítja magát a bűneim áldozataival, így szól Péter: „Tudja meg azért Izraelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá
