Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 3-4. sz.

Fónyad Pál: A Luther-kép változásai

tek Európa keleti országaiba, ahol ezeknek a téziseknek megfelelően változott a Luther-értelmezés. Ennek a változásnak legjobb példája a keletnémet Luther-kutatás, amely valóban exisztenciálisan volt érintve, nemcsak azért, mert a lutheri reformáció földrajzilag az akkori keletnémet területen zajlott, hanem azért is, mert Luther személyét és munkásságát a kialakítandó keletnémet történelemtudat és az ún. nemzeti öntudat szolgálatába állították. Az alábbi rövid ismertetésben is látható, hogy a Luther-recepció sohasem független a történelmi helyzettől: 1. Az 1940-es évek második fele a nagy német katasztrófa, a 3. birodalom és a világháború elvesztése árnyékában telt el. így Luther 1946-tól a német nemzeti katasztrófa egyik bűnbakja, mert a hitlerizmus belőle nagy nemzeti hőst csinált és felhasználta zsidóellenességét az antiszemitizmus megerősítésére. Luther ugyan forradalmár a 40-es évek felfogása szerint, de a „nemzet sírásója", mert a forradalmi megindulását saját maga fojtatta vérbe. Ebben az összefüggésben utalnak a parasztháborúra, a rablóbandák elleni írására, ami tulajdonképpen a félreértett szabadságfogalom tisztázása volt. 2. Az 50-es években Luther már pozitívan vonult be a keletnémet történelemtudatba, de csak mint az első össznémet mozgalom megalapítója, aki megmaradt feudális gondolkozásúnak, antiszociálisnak és antiprogresszívnak. 3. A 60-as években Luther a korai polgári forradalom képviselője, s itt érvényesült a már említett Engels-tézis. Ez a megváltozott Luther-értékelés szovjet hatásra történt, mert az akkori szovjet történelemkutatás számára Németország és a többi Európa egy egység volt, nem tettek különbséget. 4. Moszkvában ismét felfrissítették Leninnek azt az addig eltűntetett megállapítását, hogy a történelmi eseményeket és személyeket az adott kor összefüggésében kell megérteni és nem egy már előre kiszabott ideológiai öltönybe öltöztetve. Ez a gondolat segítette elő a továbblépést. A 70-es években a keletnémet marxista Luther-kutatás kissé szünetelt, mert pártutasításra a történészek feladata az volt, hogy a németországi történelmi fejlődést a világtörténelmi összefüggésekben kutassák. Luther már mint az ellenzéki erők ébresztője jelent meg, tehát nem csak feudális volt. Ebben a korszakban kezdődtek a marxista történészek és az egyháztörténészek kapcsolatai. 5. A 80-as években Luther már a „szocialista társadalom hagyományának fényében" jelenik meg. Személyét értékelve megállapítják, hogy harcias természetű, a német történelem egyik nagy alakja és a nemzetnek új szociáletikát adott. (ld. Siegfried Bräuer: Martin Luther in marxistischer Sicht. Deutsches Pfarrerblatt 83/1983, 227-230., 277-281., 330-335.) A fent vázolt Luther-értelmezések állandó változása és simítgatása az akkori keletnémet kommunista párt törekvését tükrözi: Ki kellett alakítani egy önálló keletnémet történelemtudatot, egy önálló államiságot, egy önálló nemzetet a nagy német kultúrkörön belül. Az 1980-ban kezdődött Luther-kutatás 1983-ban már a Luther-évfordulóra eredményeket vélt felmutatni. Folytatása 1983 után már nem is lehetett, mert hamarosan megszűnt a keletnémet országrész mint külön állam. Még megjegyezendő, hogy 1983-ban a moszkvai Izvesztija lap a Luther-évfordulóra részletes tanulmányt nyomtatott ki, amely szerint Luther progresszív személyiség volt és ezt Kelet-Németországban már felismerték, de Nyugat-Németországban