Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 3-4. sz.

Bárdossy György: Eötvös József, a polgári átalakulás iskolapolitikusa

A líceumnak - Eötvös tervei szerint - az egyetemre való fölkészítés lenne a legfontosabb feladata, és az általános filozófiai, tudományos műveltség átadása mindazok esetében, akik nem tanulnak tovább. Alíceumi tanulók aszerint, hogy jogi, vagy orvosi vagy tanári, netán teológiai tanulmányokat kívánnának folytatni a középiskola elvégzése után, három tagozat között választhattak volna. 1870-ben nyújtotta be középiskolai törvényjavaslatát. Ennek főbb gondolatai a most ismertetett tervezetéből kerültek át, azonban itt-ott - ahol ellenállásra számított - pl. a líceumokkal kapcsolatban már csupán lehetséges kísérletről beszélt. Változtatásokat javasolt a középiskolai vizsgák rendjében is, az érettségi vizsga intézményét megszűntette volna, pl. a középiskola alsó tagozatából a felsőbe, és a középiskolából a felsőbb fokú iskolába való jutást felvételi vizsga eredményes letétele alapján engedélyezte volna. A miniszter a reáliskolákat hétosztályosnak tervezte, és a reáliskolák látogatottságát különféle intézkedésekkel kívánta javítani. Ezt a törvényjavaslatát már nem fogadták el. A középiskolai tanárok képzését egy rendeletével ő alapozta meg, és lényegében elgondolása nyomán alakult meg a bölcsészkar mellett a gimnáziumi, a Műegyetem mellett a reáliskolai tanárképző intézet. Eötvös az 1848. XLX. egyetemi törvényt kiindulásként fogta fel, lényegében a középiskolai törvényjavaslata mellett három törvényjavaslatot terjesztett az országgyűlés elé a felsőoktatás megreformálására. Az első „A pesti királyi magyar egyetem újból szervezése", a harmadik „A József Műegyetem újból szervezése" címet viselte. A tanszabadság eszméje Eötvösnél a szabadelvűségból eredeztethető, és a legteljesebben az egyetemek esetében törekedett a megvalósítására. Az állam nem akadályozhatja meg a tanárokat, bámely tudományos irányzathoz is tartozzanak, az oktatásban, de a diákokat sem abban, hogy kihez járjanak előadásokat hallgatni. Az állam egyet tehet, Eötvös szerint, hogy bizonyos egyetemi szakok esetén az ún. alaptárgyakat előírhatja és az ezekből való vizsgáztatást is. Misem bizonyította jobban Eötvös felelősségét és komolyságát, mnt az 1870-ben megírt és az országgyűlés elé terjesztett jelentése a nép-iskolai közoktatás állapotáról. Ennek az állapotrajznak a jelentősége abban állt, hogy a korabeli nehéz viszonyok között (az iskoláknak statisztikai jelentéstételi kötelezettsége megvolt - ugyancsak Eötvös rendelete alapján - csak sok iskolaigazgató nem tartotta be) reális képet nyújtott az ország elemi oktatásának helyzetéről. Többek között megtudható, hogy az érvényes törvény ellenére nagyon sok megyében a szükségesnél jóval kevesebb az elemi népiskola. Javasolt irodalom Eötvös József munkái Kultúra és nevelés. Budapest, 1976. Vallomások és gondolatok. Budapest, 1977. Levelek. Budapest, 1976. Reform és hazafiság. I-III. Budapest, 1970. AXIX. sz. uralkodó eszméinek befolyás az államra I- II. Budapest, 1901. Eötvös Józsefről szóló munkák Fábián Ernő: Az ember szabad lehet. Kolozsvár, 1980. Felkai László: Eötvös József és a művelődésügy. Pedagógia Szemle 1971/3. 205-218. old. Fináczy Ernó': Megemlékezés Báró Eötvös Józsefről. Magyar Pedagógia 1913. 525-527. I. : Népoktatásunk alaptörvénye 1868-1918. Magyar Pedagógia 1918. 65-75.1 Halász Gábor: Magyar Viktoriánusok. Tn: Tiltakozó nemzedék Bp, 1901. Imre Sándor: Eötvös József nem a múlté. Kolozsvár, 1909. (16.) : Eötvös József pedagógiai jelentősége Új Élet VIII. 1913. II. fév. V. k. 1001-1006.