Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 1-2. sz.

Wiszkidenszky Aliz: „Alaktalan testemet már látták szemeid..." A fogamzásgátlásról az őskortól napjainkig

emberi élet kezdetével, de figyelemre méltó Lukács evangéliumában, az angyal Máriának nemcsak Jézus születését, hanem fogantatását is jelzi: „íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz..." (Lk 1, 31). Ha tehát elfogadjuk az ember életének fogantatással való kezdetét, akkor ki kell zárnunk azokat az antikoncipienseket, melyek a pete beágyazódását gátolják, tehát abortívumok: ilyenek az intrauterin eszközök (spirál, hurok) és egyes orális tabletták is. Annak ellenére, hogy Róma egyedül a természetes fogamzásgátlást fogadja el, kevés azoknak a száma, akik megfelelő ismeretekkel rendelkeznek. A ma ismert módszer lényegesen különbözik attól, mely évekkel ezelőtt ismertté vált naptári ritmus néven. Ez dr. Kyusaku Ogino (Japán 1924) és dr. Hermann Knaus (Ausztria 1929) kutatásain alapult. Ennek magas hibahányadosa nagyon sok házaspárnak kedvét szegte. Aki ma komolyan foglalkozik a természetes családtervezéssel, az már nem ajánlja az Ogino-Knaus módszert. Az azóta eltelt 60 év alatt sok adat vált ismertté azokról a változásokról, amelyek a nők szervezetében a havi ciklusok termékeny időszakában lejátszódnak. Az ovulációs kísérőjelek folyamatosan, rendszeresen megfigyelhetők. Értelmezésük táblázatok segítségével egyszerűsíthető le. Az ovuláció idejének közelében néhány napos önmegtartóztatás, a nemi érintkezéstől való tartózkodás szükséges. Jó lenne, ha hazánk ebben is igyekezne felzárkózni Európához, és minél többen ismernék meg ezt a lehetőséget. Elsajátítása kitartást, pontos megfigyelést, önfegyelmet és önzetlenséget kíván. Megadja az együtműködés, az együttes családtervezés és az együttes felelősségvállalás lehetőségét. Figyelembe kell venni azonban, hogy a természetes fogamzásgátlás alkalmazása három dolgot mindenképpen megkíván: bizonyos intelligenciát, tartós kapcsolatot és a partnerek között nyílt párbeszédet. Tudjuk, hogy ezek a feltételek nem mindig teljesülnek. És ez nemcsak vallásosság és hit kérdése. Hiszen olyanok is élnek szexuális életet, akik még magukról sem tudnak gondoskodni, nemhogy gyermekükről. Mit tehetünk például azokkal a kis- és gyerekkorúakkal vagy szellemileg fogyatékosokkal, akik talán még a nemi aktus, és a gyermekszületés közti kapcsolatot sem ismerik, de élnek nemi életet!? Az emberek igen sokszor nem jó és rossz, hanem rossz és még rosszabb között választhatnak, amikor azt is nehéz eldönteni, hogy melyik a „még". A nyílt párbeszéddel is gondok vannak, még házastársak között is. Általában a fogamzásgátlás megoldása hallgatólagos megegyezéssel a nő Joga", annak teljes terhe, felelelőssége az övé. Pedig az eredményes fogamzásgátlás alapszabálya, hogy a leghatásosabb módszer mindig az, amelyet a partnerek a legkövetkezetesebben használnak. Ez pedig egyben azt is jelenti, hogy a védekezés nem az egyik vagy a másik fél kizárólagos feladata. Már a megfelelő antikoncipiens kiválasztása is (alaposan megvizsgálva az egészségügyi és etikai követelményeknek) összmunkát igényelne. Először természetesen a férfi és nő részéről - és nem csupán a nő részéről, mint sok férfi gondolja - másodszor a szakemberek részéről, akik tudásukkal, tanácsaikkal segíthetnék a hozzájuk bizalommal (!?) forduló párokat. Ehhez persze szükséges az emberek gondolkodásmódjának megváltozása, szexuális kultúránk fejlesztése. Ez pedig nem megy egyik napról a másikra. Ezért is lenne hasznos az időben, lehetőleg már iskoláskorban elkezdett, és minél alaposabb felvilágosító munka, ami nem merülhet ki az eszközökről és módszerekről nyújtott tájékoztatásban, hanem arra is oda kell figyelni, hogy ezek a lehetőségek ne megfontolatlan, felelőtlen kapcsolatokra csábítsák az ifjúságot. El kell oszlatni azokat a téves nézeteket, amelyek - sajnos - szinte közhelyekké váltak a férfi-nő kapcsolatot illetően. Hallgas-