Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 1-2. sz.

Szentpétery Péter: Hol a határ? Egyház, szekta, kultusz, álvallás, valláspótlék

Szektáról ott beszélünk, ahol egy csoport vagy közösség az apostoli hitre építő keresztény hit, misszió egyházaival szemben a következő igénnyel lép fel: „Jobb" vagy „tökéletesebb" ismeretük van Jézus Krisztus személyéről, üzenetéről és cselekedeteiről. Ezért elutasítják az egyháznak „az őskereszténység napjaitól" megtett útját, mint hamis vagy tökéletlen utat. Jellemzőjük tehát: 1. Az Újszövetségénél állítólag jobb és tökéletesebb információval rendelkeznek. 2. Misszionálják a másképpen hívőket. 3. Megtagadják a kereszténység történetét, azt, amikor az általuk „felfedezett", hirdetett „tökéletes" információ még nem volt hozzáférhető. Esetleg annyit azért megjegyeznek, hogy „egyeseknél mindig megvolt a tökéletes megismerés igazi világossága". Az Ágostai Hitvallás VII. cikke alapján azonban azt is látnunk kell, hogy hamis az „igaz egyház, igaz keresztények" - „hamis szekta, hamis keresztények" szembeállítás.

3 Hiszen szektás képzetek, „elhajlások" az igazi egyházak híveinél, sőt papjainál, igehirdetőinél is bármikor előfordulhatnak. A pejoratív értelemben azonban nem feltétlenül maradandó. Szoktak arra hivatkozni, hogy a kereszténység eredetileg zsidó szekta volt. (A fentieket „megfelelő" módosítással a kereszténységre is lehet alkalmazni. De ha mégsem teljesen, az azért van, mert a teremtés és Jézus Krisztus közötti idő, különösen is Ábrahám népének története az üdvtörténet elválaszthatatlan, kikerülhetetlen része. Ami pedig a kereszténységben/kereszténységből kialakult közösségeket illeti, teológiai és szociológiai értelemben a szekta nem feltétlenül ugyanaz, erre példa az Oktatáskutató Intézet felmérése: „Szekták. A 'neoprotestáns' elnevezés olyan vallásfelekezeteket takar, amelyeket egykor, amikor Magyarországon megjelentek - sőt esetenként még ma is - tradicionális egyházi körök vagy állami hivatalnokok 'szektáknak' szoktak hívni. Elfeledve, hogy a protestantizmus a reformáció kora óta dinamikusan változik, és ami ma szekta, abból holnapra hagyomány válik."

4 A fogalmakkal azonban nagyon kell (kellene, kellett volna) vigyázni: Aneoprotestánsok között is vannak hagyományosak, mint a baptisták, metodisták vagy az adventisták és olyanok, akik újak nálunk, vagy világszerte (például a 'mormonok' vagy az 'egyesítők'.)

f) A magam részéről - persze sokakkal együtt - elhamarkodottnak, elfogadhatatlannak tartom az 1990. évi IV. - A lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény szóhasználatát: „Az egyház, vallási közösség (a továbbiakban: egyház)..." Akkor már helyesebb lett volna végig megtartani a kettős szóhasználatot, vagy a továbbiakban vallási közösséget említeni. Mégiscsak képtelenség, hogy az egyesítők (Moon-szekta), a szcientológusok vagy a mormonok ugyanúgy használhassák ezt az elnevezést (eredetileg idház = szent ház). Az állam persze a tanítást nem vizsgálhatja, csak bizonyos alaki feltételek meglétét és a törvények tiszteletben tartását követelheti meg. 3 v.o. Friederich-Wilhelm Haack: Erkaufte Hoffnung - Die Christlichen Sekten. Junge münchener Reihe, Evangelischer Presseverband für Bayern 1990. 26 4 Kozma Tamás, Nagy Péter Tibor, Szigeti Jenő, Tomka Miklós: Felekezeti megoszlás Magyarországon - Zárótanulmány, Oktatáskutató Intézet, Budapest, 1994. 77 5 u.o.