Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 1-2. sz.

Andorka Rudolf: Felzárkózás a fejlett társadalmakhoz, vagy tartós elmaradottság?

vizsgáljuk, mi történt a magyar társadalomban. Amodernitás ezen értelmezés szerint jelenti: 1. a magántulajdonon alapuló hatékony piacgazdaságot és magas életszínvonalat; 2. az olyan kiegyensúlyozott társadalmi szerkezetet, amelyben a középrétegek vagy polgári rétegek erősek és egy jóléti rendszer megvédi a társadalom hátrányosabb helyzetű rétegeit a társadalom többi részétől való leszakadástól; 3. a magas iskolai végzettséget, műveltséget, jó egészségi állapotot; 4. a politikai demokráciát; végül 5. a modern és civil polgári kultúra, mentalitás, normák és értékek széles körű érvényesülését. Kérdésünket úgy fogalmazhatjuk meg: sikerült-e 1990-ben a modernizáció mind az öt dimenziójában előrelépni? Az 1992 óta évente végzett úgynevezett Magyar Háztartási Panel adatfelvétel alapján - amelynek során ugyanazt a kétezer háztartást évről-évre felkeresik és jövedelmeik, foglalkoztatásuk, életkörülményeik stb. után érdeklődnek (Sík, Tóth, 1992, 1993, 1995; Tóth 1994) - próbáltam válaszolni a fenti kérdésre (Andorka, 1996). Röviden a következőképpen lehet összefoglalni az adatok alapján levonható következtetéseket: 1. A gazdasági visszaesés és a jövedelemcsökkenés, valamint az elszegényedés a vártnál sokkal súlyosabb volt, de 1994-ben már túljutottunk a depresszió mélypontján, lassan megindult a gazdasági növekedés és ezt előbb-utóbb szükségszerűen követi az átlagos jövedelmek emelkedése is. 2. 1990 után úgy tűnt, hogy a társadalom középrétegei tartani tudják az átlaghoz viszonyított pozícióikat jövedelmüket. 1994-ról 1995-re azonban új tendencia jeleit lehet felfedezni: éppen a középrétegek vesztettek a legtöbbet, miközben a legmagasabb jövedelmű réteg nem csak relatív, hanem abszolút értelemben is erősen növelte jövedelmét, a legszegényebb réteg pedig az átlaghoz viszonyítva kissé javította pozícióját. Felmerül a kérdés, hogy ez a tendencia nem a „latinamerikanizálódás" felé mutat-e, ahol egy kisszámú, igen gazdag és nagyhatalmú elitből, kis és gyenge középrétegből és hatalmas elszegényedett tömegből áll a társadalom. 3. 1990 körül megindult az érettségit nyújtó középiskolákba és az egyetemekre-főiskolákra járók számának növekedése, az oktatás tartalma és minősége javulni kezdett. Az egészségi állapot területén legalább annyit mondhatunk, hogy a halandóság romlása megállni látszott. Az 1995-ben bevezetett súlyos elvonás az oktatás és az egészségügy állami költségvetési támogatásából azonban azzal fenyeget, hogy a kedvező változásoknak ezek a csírái elhalnak. Mind az oktatás, mind az egészségügy színvonala romlani kezd. 4. A politikai demokrácia jogi keretei megvalósultak, de az intézmények működése még távolról sem tökéletes. Például az „ingadozó" szavazók aránya, akik egyik választástól a következőig megváltoztatják pártpreferenciájukat, igen magas, és ez politikai földcsuszamlások veszélyét rejti magában. Ennek persze egyik oka, hogy a pártok politikai programja távolról sem kristályosodott ki. Mindez és még sok más működési probléma tükröződik abban, hogy széles körű az elégedetlenség a demokratikus intézmények működésével szemben. Amikor egy 1994. évi nemzetközi adatfelvételben (Rose, Haerpfere, 1994) megkérdezték, mit szólna ahhoz, ha a parlamentet feloszlatnák és a pártokat betiltanák, a megkérdezett magyarok 30 százaléka azt válaszolta, hogy ezt helyeselné; 70 százalék pedig, hogy helytelenítené. A 30 százaléknyi „antidemokrata" kisebbség ugyan, de figyelmeztető tény, hogy a magyar társadalomnak ilyen jelentós kisebbsége egyetértene a politikai demokrácia alapvető intézményeinek eltörlésével. 5. Nagyon kevés támpontunk van annak megítélésére, hogy a modern polgári értékek és viselkedési szabályok tért hódítottak-e. Az anómiával és elidegenedéssel kapcsolatos kérdések ismételt feltétele az 1990. és 1994. évi adatfelvételekben arra enged következtetni, hogy a helyzet legalább nem romlott. Ugyanakkor azt látjuk,