Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 1-2. sz.
Andorka Rudolf: Felzárkózás a fejlett társadalmakhoz, vagy tartós elmaradottság?
ANDORKA RUDOLF Felzárkózás a fejlett társadalmakhoz , vagy tartós elmaradottság? Mit tehetnek a magyarországi evangélikusok? Szeretettel köszöntjük a szerzőt abból az alkalomból, hogy március 15-én Széchenyidíjat kapott! (Szerk.) Korábban senki sem számított rá, hogy 1990-ben összeomlik Magyarországon az úgynevezett szocialista rendszer 1 , tehát a termelőeszközök állami tulajdonán és központi tervezésen-irányításon alapuló gazdasági, és az egypárti diktatúrán alapuló politikai rendszer. A piacgazdaságra és a parlamenti demokráciára való áttérés lehetősége érthetően eufórikus érzéseket váltott ki belőlünk. Az eufóriát néhány év alatt kiábrándulás követte. A modern gazdasági viszonyokra és a demokráciára való áttérés sokkal nehezebbnek bizonyult és sokkal tovább látszik tartani, mint 1990-ben reméltük. Nagyon jellemző, hogy a Kelet-Európával foglalkozó nemzetközi szakirodalomban a „transition" (átmenet) kifejezést kezdi felváltani a „transformation" (átalakulás) kifejezés, amiben az jut kifejezésre, hogy az átmenet esetében tudjuk, hogy merre mennek ezek az országok, az átalakulás esetében nem látjuk biztosan az út végét. Másutt (Andorka, 1995a, 1995b) részletesebben kifejtettem, ezért itt csak összefoglalom: hogyan látom a szocialista rendszer örökségét. Ez a rendszer alapjában véve kísérlet volt az ország gyors modernizálására a szovjet modell másolásával. A szovjet modell a gazdaságra, azon belül is az iparosításra helyezte a fősúlyt. Minden mást, ami ezt közvetlenül nem szolgálta (pl. a lakásépítést, a környezetvédelmet) elhanyagolt. Mindezt egy totalitárius - későbbi szakaszaiban nálunk autoritáriussá puhuló politikai rendszer 2 révén kívánta elérni. A meghirdetett ideológiai cél a szocialista, később a kommunista társadalom megvalósítása volt, a hatalmi elit az idők folyamán egyre inkább a gyors gazdasági fejlődés és jövedelem-növekedés ígéretére próbálta 1 Az 1947-tól 1990-ig fennálló rendszert - saját képviselőinek öndefiníciója alapján - szocialistának nevezem. Ezzel nem akarom kétségbevonni, hogy másfajta szocialista rendszer is elképzelhető. Hasonlóképpen kapitalistának nevezem a magántulajdonon és piacgazdaságon alapuló rendszert, noha tudjuk, hogy a múltszázadi „vadkapitalizmustól" nagyon is különböznek a mai fejlett piacgazdaságok. 2 Totalitáriusnak nevezik az olyan rendszert, amely a társadalom tagjai életének minden mozzanatát, még a gondolkodását (tehát a vallását) is meg kívánja határozni, autoritáriusnak nevezik azt a rendszert, amely nem tűri a politikai ellenzékiséget, különben nem szól bele a társadalom tagjainak magánéletébe, gondolkodásába. A szocialista rendszer Magyarországon 1947 és 1963 között totalitárius jellegű volt, ezután lassan és visszaesésekkel „puhult" az autoritarizmus irányába, bár a totalitárius jellegzetességek egy részét végig megtartotta és a totalitarizmushoz való visszatérés sohasem volt kizártnak tekinthető (lásd Ceaucescu Romániája).
