Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 1-2. sz.

Fried István: A korai kereszténység pannóniai emléke

S bár Dolezsalek pesti tartózkodása alatt nem tanult meg magyarul, egyes adatok szerint magyarul kiadott írásait Füredy László fordította. Az intézeti-igazgató szükségesnek érezte, hogy cikkei a magyar sajtóban, például a Nemzeti Újságban vagy a Honderűben is napvilágot lássanak. Ezek közé a kisebb értekezések közé tartozik a Honderű 1847. évfolyamának 153-154. lapján megjelentetett cikk: Az első keresztény egyház romjai Szalauárott. Több kérdés vetó'dik föl a cikk olvastán. Miért Dolezsaleknek Pestről Bécsbe távozása után közölte a Honderű az írást? Akkorra készült el a fordítás? Vagy netán Dolezsalek munkája? Miért publikálta 1847-ben(!) az 1841-es esztendő krónikájába tartozó esemény elbeszélését? Talán az út következményeinek bemutatása lett volna a szerző célja? Annyi bizonyos, hogy az 1842-es magyar nyelvű Kollár-publikáció után öt esztendővel ismét előkerült Pannónia történetének ez az epizódja, ezúttal azonban annak az intézményi vagy hivatalos reagálásnak leírásával, amely a korai magyar műemlékvédelem történetébe tartozik. Az indítás a Kollár-beszámolóból ismert tényt eleveníti föl: „1841-ben a tót irodalomban ismeretes Kollár I. ev. lelkésszel Olaszországba indulván, Keszthelyen értésünkre esett Zalamegye'rendéinek azon határozata, melly a Keszthelytől 1 1/2 órányira fekvő Zalavár falu melletti nevezetes romot leromboltatni, s a nyerendő anyagtömeget útjavításra fordíttatni rendelé. Mi ezen hír'hallására tüstént a nevezett helységbe indultunk...". A továbbiakban Dolezsalek elbeszéli, ki mindenki volt segítségükre abban, hogy a munkát beszüntessék. Gáspár Salesiusnak, a „zalapáthi benediktinus alapítvány adminisztrátorá"-nak „historiailag" kimutatták, miszerint a szétdúlásra ítélt rom „Magyarhon' első keresztény templomának" maradványa, „melly 1000 év előtt (840ben) Priwin szláv fejedelem által építtetett, 850-ben Luitpold salzburgi érsek által szűz Mária' tiszteletére fólszenteltetett, első lelkésze Dominik benedekrendbeli volt, mellyben az első szent martir eltemettetett, mellyben Adalvin salzburgi érsek 865. évben a karácsonyi szent ünnepeket ülé, melly idő tájt a németek a templom körül a pogányok'háborgatásai elleni védelmül vont várat Moszburgnak, sajátkép Moorburgnak, a Moor német szótól, minthogy mocsáros helyen fekszik, nevezek, s mellybe 870-ben Methodius szláv apostol a szlávgörög istentiszteletet bevivé." Az adminisztrátor meghatódik a két lelkes utazó érvelésétől; s bár a romokból nyert köveket a megye útépítésre szánta, a munka abbahagyását rendelte el. A két utazó az ügyről Deák Ferencnek küldött levelet, tájékoztatván a kérdésről. A továbbiakban Dolezsalek elbeszéli, miként rajzolta le a romokat, miképpen rekonstruálta a várat, amely a pogány támadások elleni védekezésül is szolgált; hogyan állította össze képzeletben az egykor volt templomot azokból a kövekből, amelyek a környéken éppen a romokból kitermelve használtattak föl, például a zalaapáti zárda építésekor. Az apátsági irattárban kutatva találtak egy kéziratot, amely „az apátság legrégibb időktőli leírását tartalmazza", igazolván feltevéseiket. Ennek közreadását Dolezsalek mellőzi. Itáliából hazatérve, József nádor segítségét kérte Dolezsalek, járna közben Zala megye rendéinél, „hogy a rom minden további pusztítástól megóvassék". A nádor, kinek felesége (Mária Dorottya) és Kollár (valamint a pesti és budai evangélikus egyház) között létezett kapcsolat, megtette a szükséges intézkedéseket. Ilyen értelmű feleletet kapott Dolezsalek (és Kollár) Deák Ferenctől is. Dolezsalek további terveket szőtt: a zalavári szentély helyére „egy kápolnát" terveztet „byzanti stílben", Pan József építészt megbízva a munkával, hogy 1850-ben majd méltóképpen ünnepelhessék meg „az első magyarországbeli keresztény templom' fölszentelésének ezerévi jubileumát." Dolezsalek buzgalmában Kopácsy József hercegprímáshoz, majd Zala megye főispáni