Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 1-2. sz.
Fried István: A korai kereszténység pannóniai emléke
FRIED ISTVÁN A korai kereszténység pannóniai emléke A pesti evangélikus egyház lelkésze, Ján Kollár 1841-ben hosszabb külföldi utazásra indult, alig titkoltan azzal a céllal, hogy a régi szlávok nyomait fölfedezze ott, ahol hajdan éltek, de ahol a jelenkorra elveszett emlékük. Voltaképpen a Sláuy dcera (A dicsőség - a szlávság - leánya) című szonett-eposzának költői látomását szerette volna útja fölfedezéseivel igazolni. Kollár utazásából 1843-ban bibliai cseh nyelven megjelentetett útirajz lett, amelynek történeti - nyelvészeti tételei - az impozánsnak mondható apparátus ellenére - inkább egy merész képzelőtehetségű költő vízióinak bizonyultak, mint higgadtan és óvatosan mérlegelő tudományos kutatás eredményének. Mindazonáltal a kortársak nem tértek napirendre a Kollár által sugalmazottak fölött, tudniillik afölött, hogy bajor és észak-olasz területek hajdan a szlávok lakhelyei voltak, hanem továbbgondolták, vitatták vagy elfogadták, mindenesetre számon tartották. Úgy fogták föl, mint a kora-középkori vagy népvándorlás-kori Európa még föltáratlan fejezetéhez járuló adalékot. Az nyilvánvalónak tetszett, hogy a kortárs magyar (és részben német) történetírás nem fogadta el Kollár szuggesztívan megrajzolt téziseit; s például Horvát István délibábos etimológiákkal vitatta Kollárnak ugyancsak délibábos megállapításait. Ugyanakkor érdekes epizódja Kollár pesti éveinek és általában magyarországi kapcsolatainak, hogy 1841-ben előbb német nyelven, majd 1842-ben magyarra fordítva megjelent hírlapi beszámolója arról: miképpen fedezte föl a Dunántúlon, Zala megyében az egykori szláv állam pannóniai székhelyének romjait, a korai pannóniai kereszténység becses emlékét. AGemeinnützige Blätter hasábjain közreadott eredeti írást a Religio és Nevelés fordításban közölte, szerkesztői magyarázó-értelmező jegyzeteket fűzve hozzá. Ami figyelemre méltó, hogy Kollár az általa fogalmazott német nyelvű írásban is közös szláv-magyar történelemről, szláv-magyar korai kereszténységről szól, magyar történetírók műveire (is) hivatkozva. S bár Kollárt az 1840-es esztendőkben többféle támadás érte, az a tény, hogy cikkét egy magyar folyóirat magyarra fordítva publikálta, arra vall, hogy nem hiányoztak a tevékenységét méltató mozzanatok sem pesti éveinek histórikumából. Tudjuk, hogy útjára elkísérte Dolezsalek Antal (vagy ahogy műveiben nevezte magát: Anton Joseph Dolezsalek), a pesti Vakok Intézetének 1833 és 1846 között igazgatója. (Ennek az intézetnek volt 1829 óta zenetanára Füredy László, akinek szerzeményei nemcsak a pesti evangélikus egyház és a Vakok Intézete ünnepélyein csendültek föl, jó nevet szerzett kompozícióival a reformkori Pest-Budán. Latinul, németül, magyarul és szlovákul is tudott; talán ennek is köszönhető, hogy Kollár munkatársává fogadta. Elképzelhető, hogy Dolezsalek Pestre érkezése előtt már kapcsolatban voltak egymással, és így talán Füredy révén barátkozott össze Dolezsalek Kollárral.)
