Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 1-2. sz.
Cserháti Márta: Új távlatok
A keskeny út, a gyógyulás útja nem pusztán egy, a konvencionális bölcsességgel szembeszegezett másfajta életstratégia, hanem a szív megváltozása: „tisztítsátok meg az edény belsejét...". Mégsem világidegen eszkétizmust hirdet Jézus, hanem a konvencionális bölcsesség által legitimált életmódtól való megszabadulást. Ez a jézusi kihívás mindig a kegyelmes és együttérző Isten tapasztalatának háttere előtt érthető meg, s nem újabb követelményrendszerként. Ha a végső valóság ilyen, akkor ez az iga gyönyörűséges. Isten országába azoknak nehéz bejutniuk, akik a konvencionális bölcsesség követelményeinek igyekeznek megfelelni, két úrnak szolgálnak, s ezért a vámszedők és a parázna nők megelőzik őket. Jézus nemcsak bírálja a szentség politikáját, hanem meg is jeleníti ennek alternatíváját tanítványai közösségében. Ez a vegyes összetételű, vagyontalan, vándorló csoport puszta létével megkérdőjelezi az elkülönülés politikáját: mindazok a korlátok és ellentétpárok, amelyek amazt meghatározzák (zsidó-pogány, férfi-nő, gazdag-szegény, igaz-bűnös) itt jelentéktelenné válnak. Aközösség lételeme az öröm („böjtölhetnek-e?") étosza pedig az irgalmasság. Még az Izrael számára legélesebb ellentét, a rómaiakkal szembeni is relativizálódik az ellenség szeretetének parancsa nyomán. Borg Jézus kereszthalálát is a szentség politikája és az irgalmasság politikája végső összecsapásaként értelmezi. A jeruzsálemi vezetők úgy érzik, Jézus „elvtelen", ellenséget is befogadó magatartása létében fenyegeti a népet. Két létmód harca zajlik a kereszt körül. Az egyik az én (vagy a mi) biztonsága köré szervezi az életet, a másik Istenbe veti bizalmát. Jézus ma Borg két pontban ragadja meg Jézus jelentőségét a mai kor számára: személye erőteljes tanúbizonyság a Lélek világának valósága mellett akkor, amikor a hit sokszor csak hittételek elfogadását jelenti. Ugyanakkor elénk tárja az Istenben gyökerező élet szabadságát. Jézus egyszerre Isten megjelenése a világban és az emberi élet példája. Ez az élet azonban elkerülhetetlenül konfliktushoz vezet a környező világgal, még ha ez a táradalmi környezet a „keresztényértékeket" deklaráltan a magáénak vallja is. A szentség politikájának világi változata, a teljesítményközpontú, jutalomra és büntetésre alapozott rend éppúgy a konvencionális bölcsesség logikája mentén szerveződik ma is, mint egykor. Marcus J. Borg ebben a könyvében tulajdonképpen nem tesz mást, mint két meghatározó szempont szerint végigtekinti Jézus történetének az evangéliumokból jól ismert mozzanatait. Mégis arra indít, hogy a már ismertnek vélt eseményeket új megvilágításban lássuk. Művének címe éppen ezért találó: egyszerre utal a Jézus által hozott új világlátásra és arra, hogy nekünk is mindig újra fel kell őt fedeznünk. Bár a könyv helyenként adós marad a mélyebb teológiai reflexióval - különösen a Jézus halálához vezető okokat értelmezve -, mégis hiányt pótolna, ha az utóbbi néhány év többnyire nem keresztény szemléletű Jézus-könyve mellett ez a mű is elérhetővé válna a magyar olvasók számára. (Marcus J. Borg: Jesus. A New Vision. Spirit, Culture, and the life ofDiscipleship. San Francisco, 1987, 216 1.)
