Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 2 (1996) 1-2. sz.
Szontagh Pál: Luther Márton, a pedagógus
SZONTAGH PÁL Luther Márton, a pedagógus Luther Mártonról, a teológusról, a hitújítóról könyvek és cikkek sokasága szól, s ebbéli tevékenysége széles körben közismert. Nem elhanyagolható azonban pedagógiatörténeti jelentősége sem, hiszen a reformáció nem kerülhette meg a gyermekhez való viszony és általában a neveléselmélet, az iskolarendszer kérdését sem. A reformáció korának rövid neveléstörténete Igazi változás a korábbi időkhöz képest az 1530-as évek elejétől következett be. Ekkor a világi hatalom megkezdte a kulturális intézmények megreformálását. Új iskolák jöttek létre, mivel a kolostori iskolák javait a protestánsok számára lefoglalták. Az új szellemű iskolákban megkezdődtek a helyszíni vizsgálatok (Schul- und Kirchenvisitationen). A változás nagyrészt annak volt köszönhető, hogy a reformátorok (élükön Luther) felismerték a köznevelés jelentőségét és hatalmát. Az újonnan alapított vagy megreformált iskolákban a humanista tanok mint az új hit szövetségesei (esetenként szolgálói) jelentkeztek. Az új szemlélet szerint ugyanis a humanisztikus műveltség megszerzése csupán eszköze a vallásos életre, az őszintén átélt, bensőséges vallásosságra (pietas) való nevelésnek. A korabeli egyetemek sem maradhattak ki a változásokból: erősödött a teológiai szellem és általánossá vált a lutheri vallás. Az igazi változás azonban nem az egyetemeken, hanem az alsó fokú népoktatásban jelentkezett. Luther és az oktatás A lutheri pedagógiai elképzelések nem mondhatók humanisztikusnak. Igaz ugyan, hogy ő is szorgalmazta a görög és a latin nyelv tanítását, de e törekvésében nem az antik kultúra iránti rajongás vezette, hanem az a meggyőződése, hogy a Szentíráshoz csak annak eredeti nyelvén lehet teljesen eljutni. „...Mert Isten a maga írását nem ok nélkül íratta meg csakis két nyelven, az Ószövetséget héberül, az Újat görögül. [...] Ha tehát Isten ezeket a nyelveket nemhogy megvetette, hanem a maga igéje számára mindenek fölött kiválasztotta, nekünk is kötelességünk őket mindenek előtt megtanulnunk. [...] Ha saját hibánkból elhanyagoljuk a nyelveket, nemcsak az Evangéliumot fogjuk elveszteni, hanem oda fogunk jutni, hogy sem latinul, sem németül helyesen beszélni és írni nem fogunk tudni. [...] Mi az oka hát, hogy a mi hitünk ilyen szégyenteljes állapotba jutott? Az, hogy a nyelveket nem tudjuk; s itt nem segít más, mint a nyelvek tanulása." 1 1 Wagner: Luther als Pedagog (ford. és id. Fináczy; i.m., 211.)
