Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 1 (1995) 1-2. sz.

Bárdossy György: A nyugati társadalmak eszmei háttere. Töredék Bibó István szellemi hagyatékából

A társadalom életében jelentkeznek megoldandó feladatok, és ha a megoldásuknál használhatónak bizonyul egy eszme, akkor - mondja Bibó - az az eszme bekapcsolódik a társadalom folymataiba, és kifejti a hatását. Ugyanakkor az igazán jelentős eszmék éppen a társadalom megoldandó problémái kapcsán születnek. Ez nagyon szemléletesen a nyugat-római birodalom romjain társadalmakat formáló keresztény írástudók munkájával írható le. Arómai birodalom összeomlása után annak társadalma és szerkezete fönnmaradt. Ugyanígy adottság volt a betelepülő', barbár uralkodó fejedelem és udvara. A germán fejedelmek számára átláthatatlanul bonyolult volt az uralmuk alá tartozó római társadalom-test. Az uralkodók környezetében, főleg a birodalom északi maradékain a klerikusokon (kezdetben szerzetesek, világi papok) kívül szinte senki sem volt, aki egyáltalán megkísérelhette volna a társadalom szervezését. (Ugyanis a római hivatalnokok a birodalom déli és keleti részeit kivéve eltűntek.) Bibó szerint a klerikusok felismerték a feladatot: a társadalmat megszervezni és vezetni, valamint a hatalom birtokosait nevelni kell. Bibó hallatlanul nagyra értékeli a klerikusoknak ezt a fölismerését és az ennek nyomán kifejtett tevékenységüket. Ezek az egyházi írástudók azonban nem ismerték a (pogány) klasszikusokat, elsősorban Szent Ágoston eszméire támaszkodtak. A hatalom és a gazdaság Ágoston szerint a bűnbeesés következménye, emiatt igazolásra szorulnak. Igazolásuk nem más, mint a bűnbeesés következményeinek a csökkentése. Röviden: a gazdagság igazolása, ha a szegényeknek is juttatnak belőle, a hatalom igazolása pedig, ha igazságos. „Ahatalom demoralizál, a hatalom igazolásra szorul, a hatalom-gyakorlás csak valamilyen morális célja révén kaphat igazolást, nyerhet felmentést." Bibó nagyon világosan kifejti, hogy Ágoston elmélete a nyugati kereszténység szülötte. Hatni is csak Nyugaton tudott, ugyanis itt voltak meg azok a feltételek, amelyek bekapcsolták a társadalom fejlődésébe az ágostoni eszméket. Aquinoi Szent Tamás ehhez hozzáteszi, hogy a hatalom gyakorlójának feladata a közjót szolgálni. Ez nagyon lényeges gondolat, ugyanis a hatalom gyakorlását funkciónak értelmezi, és ezáltal alakulhat ki a hatalmat gyakorló megítélése, ha rosszul gyakorolja hatalmát. Lényegében ez a gondolat a közép- és újkori forradalmaknak legfőbb elindítója. Ez is tipikusan nyugati gondolat. A funkció fogalmának a bevezetése eredményezte még az eruópai hűbérséget is, a maga kölcsönös szolgáltatás-rendszerével. A lovag funkciója, hogy megvédje hűbéreseit, cserébe kap egyéb (termény, bor, kézműves áruk stb.) viszont-szolgáltatást. Ez vezetett oda, hogy mindenkinek jól meghatározott helye és feladata van a társadalomban. Létrejöttek a különböző rendek, kialakult a képviseleti rendszeren alapuló rendi ülések hatalom-korlátozó gyakorlata. A társadalom egyes rétegei más-más jogokkal, lehetőségekkel rendelkeztek. A klerikus elem a maga példájával a szakszerűség, pontosság, megbízhatóság erényeit hirdette, és szorgalmazta megvalósításukat, különösképp a városi kézműves polgárság soraiban. A vallásos eszmék sorában Bibó foglalkozik még a reformáció és protestantizmus hatásával is. A reformáció személyi síkon létrehozta a non-konform embertípust (Anglia a tipikus példa a XVII. sz. közepén), aki az uralkodó sűrű valláscseréjét nem követte, hanem kialakította a saját független meggyőződését. Ezzel együtt járt a 1 Bibó István: Az európai társadalomfejlődés értelme In Bibó I. Összegyűjtött Munkái 2. k. EPMSZ, Bern, 1982.