Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 1 (1995) 1-2. sz.
Veöreös Imre: Sántha György: Az endori asszonynál (verselemzés)
kifejezésére. A most tárgyalandó, majd egészében olvasható verse egyike a legmegrendítőbb és legnagyobb alkotásainak, ha megvilágosodik előttünk. 2 Megértéséhez érdemes elolvasnunk az Ószövetségből Sámuel első' könyve 28. fejezetének 3-19. versét; innen való a vers mottója. Saul, Izrael első királya döntő ütközet előtt áll. A filiszteus nép összevont serege támadásra készülődött. Saul is mozgósította csapatait, de az ellenség túlerejének láttán rossz előérzet gyötörte. Hiába fordult - a bibliai elbeszélés szerint - Isten akaratának megtudakolásáért jósokhoz és prófétákhoz, Isten nem válaszolt. A halott idézést saját maga által megtiltó törvénye ellenére titokban, éjjel, csak szolgája kíséretében, szorongó szívvel az Endór nevű helységben lakó halottidéző asszonyhoz megy. „Kit idézzek fel néked?" - kérdezi az asszony. „Sámuelt idézd fel nékem." A már halott Sámuel Izrael előző vezetője volt. Szelleme megjelenik, szemrehányást tesz Saulnak a zavarásáért, és közli a félelmes hírt, hogy Isten Sault és népét a fihszteusok kezére adja. Saul fiaival együtt másnap már halott lesz. A király ájultan esik a földre. Az egész bibliai elbeszélésen érezhető, hogy Saul a halottidézéssel utolsó vétkét követi el, s tragikus sorsa beteljesedik. Avers első sora ezt a bibliai Sault szólítja meg kétszer: „Saul! Saul!" A harmadik megszólítás már többes számú: „Saulok!" és a mai spiritiszta szeánszokon résztvevőknek szól. Felvillan egy fiatalkori („féltulok") személyes emlék: „Én is voltam áldozni nála. / Fiatal, félénk féltulok./ Emlékszem jól a fülledt éjszakára. / Asztaltáncoltató csöndes szélben / erőlködtünk, hogy Valakivel / szóban, csodában, jelben, / vagy éppen asztráltestben / lehessünk szellemközelségben." Asztráltestnek nevezi a spiritizmus a halál után továbbélő szellemtestet. A költő visszatekintve „sátánbasüppedt üregnek", a pokol füstölgő lejáratának látja azt az egykori berlini szobát, ahol mint egyetemi hallgató szeánszon vett részt. „Saulhalottan" - idevetítve Saulnak a szellemidézés utáni állapotát - vett részt a spiritiszta alkalmon, s még a vers írásakor is látja a halottidéző felemelt görbedt ujját, mintha lapozná a holtak „Fekete Könyvét", és hallaná, amint kérdezi tőle: „Kit idézzek fel néked?" „S hányan kullognak / s hullongva ballagnak / ma is / Walpurgiséjébe a barlangnak / titkos kis hamis / piros jajukkal / rissz-rossz batyukkal / kis és nagy Adyk / üldözött üldözők, / szegény bűnösök, / akik mint Saul a filiszteusokkal / harcolnak lázadó magukkal, / hogy keressenek valami nevet, / aki tudja a jelent, / tudja a jövőt: / Saul a sértett Sámuelt, friss / boldog szeleken alvót; -" A Walpurgis-éj a Szent Walpurgis ünnepét megelőző éjszaka, amikor a középkori hit szerint egy németországi hegyen varázslók és boszorkányok féktelen mulatozást csapnak. Ezzel a képpel a vers kitágítja a halottidézést a jóslatok keresésére: mindazokra, akik titkos, kívülről nézve jelentéktelen terhükkel, „piros [talán szerelmi] jajukkal" szeretnének választ kapni sorsukra. Tovább tágul a kör: „kis és nagy Adyk", az önmagukkal küzdők, végeredményben „szegény bűnösök". A jelen és a jövő talányától hajszoltan keresnek valakit - már nem a holtak szellemét -, mint ahogyan Saul háborgatta a halálban boldogan alvó Sámuelt. A versszak három ponttal fejeződik be mindkét kiadásban, de a költő eredeti szövegében pontosvesszővel zárul: „...boldog szeleken alvót;" és két sor jön utána, melyet a Testamentum megjelenésekor nem lehetett kinyomtatni, az 1988-as kiadásban pedig a Testamentum kötet alapján maradt töredékesen a versszak. A kommunisták a jelen és a jövő megoldását a mozgalmukban keresték, amelyet Sántha György 2 Az 1990-es protestáns bibliafordításban „éndóri asszony" szerepel, az előző fordítások „endori asszonyt" írnak. A vers kéziratában ezért ez a régebbi írásmód található.
