Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 1 (1995) 1-2. sz.

Frenkl Róbert: Szilárd reménységgel

Szilárd reménységgel Mind a két szó hangsúlyos. Szilárd. Remélem, hogy az egyházunk számára felfogásom szerint - oly lényeges folyóirat a következő években folyamatosan megjelenik, szilárdnak bizonyul. Nem csak megtiszteltetés, nem csak szolgálat, hanem élmény volt számomra az 1994-es évben megszerkeszteni, közreadni az Üzenet két számát, áthidalni a Diakonia és a Credo, az Evangélikus Műhely közötti távolságot. Talán a mögöttünk levó' időszak elég volt ahhoz, hogy tisztázódjék a folyóirattal kapcsolatos minden valódi és vélt gond, és erőfeszítéseinket a minél színvonalasabb kötetek előállítására összpontosíthassuk. Ez a reménységünk. Ha így lesz, akkor érdemes volt megszenvedni a Diakonia megszűnésével kapcsolatos feszültségeket, az Üzenet átmeneti jellegének kínjait és a Credo megszületésekor a vajúdás fájdalmait. A színvonalhoz azonban az is szükséges, hogy a folyamat minden szereplője, beleértve az értékes olvasótábort, éljen a folyóirat legjobb értelemben vett nyitott lutheránus szellemiségével, járuljon hozzá ahhoz, hogy a Credo kristályosodási pont legyen a megújuló egyházban. Frenkl Róbert Lapunk borítójáról Credo - hiszek. így kezdődik az egész kereszténység ősi hitvallása. Az apostoli hitvallás nem tantételszerű, hanem hálaadó és magasztaló vállástétel a cselekvő háromságos egy igaz Istenről - a teremtéstől a megváltáson át az örök életig. Ezzel a címmel belekapcsolódunk az egyetemes anyaszentegyházba, a szentek közösségébe. Emblémánk egy Dürer metszet: a nyitott ajtó. Alkotója élete második felében belenőtt a reformációba. Ez a műve mint szimbólum kifejezi a nyitott gondolkodást a különböző keresztény ágazatok, a nem keresztény vallások és a nem hívők felé. Az evangélikus egyháznak mindig jellegzetessége volt a „közép". Az egyházunkatjellemző iratnak, az Ágostai hitvallásnak a szövege a humanista reformátor, Melanchthon fogalmazása jól képviseli ezt. A kortárs id. Cranach metszete a hátoldalon Luther örökségének ápolására figyelmeztet. Ez a hagyaték maradandó kincse az evangélium örömhírének, a bizakodó hitnek, az isteni derűnek és a nem emberi nyelven megszólaló zenének. A hármas vonás legyen a Diakonia teológiai és szellemi hagyományát folytató új folyóiratunk jellegzetessége! A szerkesztőség