Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 1 (1995) 1-2. sz.

Cserháti Péter: Megmaradunk. A Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség hét éve

CSERHÁTI PÉTER Megmaradunk A Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség hét éve Dr. Cserháti Péter baleseti sebész 1991. januárjától kezdve volt a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (MEVISZ) elnöke. A még a rendszerváltozás előtt megalakult szervezet eddigi hét évéről kért tőle számadást a Credo. A szerkesztőség a következő kérdéseket tette fel: Hogyan alakult meg a MEVISZ? Milyen konfliktusaik voltak? Mi jellemzi a fogyatékosokkal és hátrányos helyzetűekkel foglalkozó Bárka szakcsoport munkáját? Mi volt a MEVISZ álláspontja az 1991-ben összehívott zsinattal kapcsolatban? Az alábbiakban közöljük a beérkezett választ, amely az alapítók egyikének szubjektív véleményét tükrözi. (Szerkesztőség) Megalakulás A számadást különösen időszerűvé teszi, hogy közben a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetségben (MEVISZ) lezajlott az „őrségváltás", azaz októberi közgyűlésünk - elfogadva ifj. Zászkaliczky Pál, Ittzés András és a szerző lemondását megválasztotta az új elnökséget. Nem érdem, de érdemes megemlíteni, hogy a MEVISZ 1988. december 17-én az elsők között meg(újra)alakult kereszt(y)én(y) ifjúsági mozgalmak egyike lett, sőt a „világi listán" sem áll rosszul, hiszen 692. sorszámmal jegyezték be a ma ismert több ezer társadalmi szervezet közé. A korainak mondható indulás magyarázata a gyökerekben keresendő. A fóti kántorképző tanfolyamok, illetve a gyenesdiási táborok már olyan ifjakat indítottak el a közös úton, akik 18 éves koruk után is egyházukban akartak maradni, sőt tovább dolgozni. Ezek a fiatalok - később lelkészek és „laikusok" - a saját bőrükön érezték, milyen fontos, de milyen nehéz is fiatal csoportok, képzett vezetők, segédanyagok híján az évtizedeken át ellehetetlenített korosztályos munkát elkezdeni. A Lutheránus Világszövetség 1984. évi budapesti ülése már komoly közösségi élmény volt a résztvevőknek és szervezőknek. Jelentós hatással bírt a Dóka Zoltán Nyilt levele nyomán megindult egyházpolitikai, teológiai erjedés, amelynek célkitűzéseivel sok fiatal is azonosult. E folyamatot akkor felgyorsítani látszottak a nagypolitikában és az egyházvezetésben lezajló gyakorlati és személyi változások. 1986 őszétől megkezdődtek az eleinte féllegális találkozók, illetve táborok (Kisirtáspuszta, Szeged, Székesfehérvár, Őrimagyarósd, Bp. Kelenföld, Sopron), amelyek nyomán az 1988. nyarán rendezett első senior szárszói ifjúsági konferencia résztvevői kinyilvánították egy korosztályos országos szervezet létrehozására vonatkozó akaratukat. Megválasztották az ideiglenes szervező bizottságot, sőt magát a szövetséget is ekkor nevezték el. Hónapokig tartó, gyakran feszült viták közepette formálódott az alapszabály. Konkrét gyakorlati problémák (életkor, struktúra, vidék-Budapest) megoldása mellett elsősorban az jelentett nehézséget, hogyan tudunk egy szervezetet merőben eltérő kegyességi, egyházpolitikai igényeknek megfeleltetni. El is vesztettük például azokat, akik azonnali radikális fellépést szerettek volna bizonyos egyházi, közéleti kérdésekben (bagolyirtási telekügy stb.). Novemberben egy nagy létszámú ülést