Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 1 (1995) 1-2. sz.
Frenkl Róbert: Szociáletika - életvédelem. „Az Élet Evangéliuma" kezdetű pápai enciklika nyomán
A római katolikus egyház, a Püspöki Kar ad ki időnként állásfoglalást időszerű politikai, társadalmi, etikai kérdésekben. Nyilván ez is erősíti a protestánsok kívánságát egyházaik álláspontjának megismerésére. Legnagyobb súlya - az egész világ figyelmét kiváltva - a pápai enciklikáknak van. Nemrégiben alapvető szociáletikai kérdésekben fogalmazódott meg a mindenkori üzenetet a mára alkalmazó tanítás, „Az élet evangéliuma" kezdetű, az Emberi élet sérthetetlenségéről szóló pápai enciklikában. Bevallom, magam is a pápai enciklika hatására gondoltam arra, hogy nekünk is ismételten foglalkozni kell az élettel kapcsolatos etikai témákkal. Minden ilyen kérdésben szemléletes a lutheránus álláspont, amely elsődleges gátja a Jiivatalos" állásfoglalásnak. De cseppet sem zárja ki, sőt szükségessé teszi, hogy foglalkozzunk a gondokkal, kíséreljünk meg segítem egymásnak, főleg azoknak, akik bajbajutottak. Annál inkább, mert a keresztény ember szabadságáról vallott felfogásunk, az a tény, hogy mindenkinek magának kell döntenie etikai kérdésekben, hit, meggyőződés, lelkiismeret alapján, nem azt jelenti, hogy nincs különböző etikai, így a bioetikai kérdésekben is jól körvonalazható egyházi tanítás. Csak nem ülünk ítélőszékbe, Istené az ítélet és az irgalom. Magam hangsúlyozottan „Az Elet Evangéliuma..." kezdetű enciklika kapcsán, de csak a probléma felvetés és nem a teljes körű értékelés igényével írok. Az enciklika egy bevezető és egy befejező summázás között négy fejezetből áll: I. Testvéred vére hozzám kiált a földről. Az emberi életet fenyegető mai veszedelmek. II. Én azért jöttem, hogy életük legyen. Az életről szóló keresztény üzenet. III. Ne ölj! Isten szent törvénye. IV. Nekem tettétek. Az emberi élet új kultúrájáért. Minden fejezet több igeszakaszra épül. Mai szóhasználattal azt mondhatjuk, hogy rendkívül magas színvonalú multidiszciplináris elemzését kapjuk a tárgyalt kérdéseknek. Nem egyszerűen a teológiai alapvetések eligazítóak és lenyűgözőek, hanem a gondolatmenetek filozófiai mélysége, politikai élessége, etikai tisztasága. Ugyanakkor egyetlen elemzett téma sem nélkülözi a mai gyakorlati vonatkozásokat. Bizonyos, hogy egészében a protestáns kereszténység számára is sok értéket hordoz, útbaigazítást nyújt. Jó lenne, ha avatott teológusok, más szakmák művelői - politológusok, szociológusok, elsősorban talán egészségügyiek - vállalnák a részletekkel való foglalkozást, a közös pontok megerősítését, eltérő vélemények hasonló színvonalú megfogalmazását. Sajnos nagyon igaz - és ez teszi döbbenetesen időszerűvé a témát —, amit az enciklika bevezetőjében idézetként olvashatunk. A II. Vatikáni Zsinat óta eltelt harminc év csak fokozta a gondokat. A gondok növekedésére az enciklika határozott keménységgel válaszol. Ennek szükségességét a nyugtalanító új tendenciákban látja. „... — körvonalazódik és erősödik egy új civilizáció, mely az élet ellem bűnök eddig ismeretlen és - ha egyáltalán lehetséges - a korábbinál gonoszabb arcát mutatja: a személyes szabadságjogán a közvélemény széles rétegei igazoltnak látnak bizonyos élet elleni bűnöket, s ilyen feltételezés alapján nemcsak büntetlenséget, hanem egyenesen jóváhagyást követelnek az állam részéről ahhoz, hogy teljesen szabadon, sőt az egészségügyi rendszer ingyenes beavatkozásával hajthassák végre azokat." „... - Sok ország törvényhozása - annak ellenére, hogy ezzel eltávolodtak a saját Alkotmányaik alapelveitől - elfogadta az élet elleni cselekmények büntetlenségét, vagy egyenesen törvényesítette ezeket, egyszerre aggasztó jele és nem mellékes oka a súlyos erkölcsi romlásnak: olyan döntések, amelyeket korábban az erkölcsi közvélemény egyöntetűen vétkesnek tekintett és elítélt, lassan társadalmilag elfogadottá válnak."
