Bárdossy György szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 1 (1995) 1-2. sz.

Tóth-Szöllős Mihály: Múlt és jövő között. Az evangélikus egyház zsinata

ról és a hitoktatásról szóló törvényt és ezt hatályba is léptette. Nagy lépéseket tett „Az egyház szervezete" című törvény létrehozásában. Ismét megvalósulni látszott ebben az időszakban annak a reménye, hogy a zsinat minden nehézsége, hibája ellenére olyan felelős testület, amely újszerű, az egyházi, a társadalmi átalakulásnak megfelelő, de a tradíciókhoz ragaszkodó törvényeket képes alkotni. A zsinat harmadik szakasza - a törvényalkotást tevőlegesen hangsúlyozó időtartama - 1994 elejétől tart napjainkig. Az elfogadott, nagy számú törvényre részletes címük helyett csak jellemzően utalhatok. „Az egyházi szolgálat", „az egyház szervezete" című törvények egyházkerületekig tartó kérdéseit, az egyházi bíráskodásról, a tábori lelkészi szolgálatról, a rehabilitációról, az evangélizációról és a misszióról, az egyházi szeretetszolgálatról, az egyházi szolgálatra történő felkészítésről, a Teológiai Akadémiáról szóló, s egy általános bevezető törvényt fogadott el a zsinat ez alatt a közel másfél év alatt. Közben még egy szociáletikai nyilatkozat szövegére is futotta idejéből, erejéből. Ezzel is reprezentálta, hogy szellemi ereje igényes tényező egyházunk életében. Az utolsó, a 17. ülésszak különös szavazási feszültségeivel s egy egész napos határozatképtelen tárgyalásával erőteljesen felveti ugyan a zsinati tagok felelősségét, a zsinati munka jelentős értéke mai egyházunkban alapjában vitathatatlannak látszik. Érdekes szellemi vonulat tükröződik a harmadik szakaszban elfogadott törvényekben. Érzékelhető a bíráskodásnak az egyházkormányzástól való elválása és a teológia művelésének szabadsága. A zsinat a kezdetén hangsúlyosan érvényesülő klerikalizmus ellenében a törvények alkotása során lehetőséget teremtett a nemlelkészi szolgálatok széles körű érvényesülésének is. Rendezi az eddig rendezetlen evangélizáció és misszió helyét az egyházi erőfeszítésekben s értékes, arányos helyet teremt a diakóniai szolgálatnak. Lényeges, hogy a továbbiakban nagy önfegyelmet tanúsítsunk a törvényjavaslatokat előkészítő bizottsági munkában és a zsinati viták hozzászólásainak redukálásában. Ez az izgalmas kérdőjele az előttünk levőkét évnek. 3. Időközben mutatkoztak hiányosságok. Melyek ezek, és hogyan lehetne javítani rajtuk? Reuss András Hiányosság a képviseleti elv túlsúlya a jogi és a teológiai szempontokkal vagy olykor éppen az egyházkormányzati praktikummal szemben is. Nem lehet mindent szavazással eldönteni, főként nem teológiai kérdéseket. Önáltatás lenne azt gondolni, hogy többségi alapon nem lehet rossz döntéseket hozni. Az egyes szakbizottságok - helyesen - elsősorban a maguk területével foglalkoztak eddig. A munka előrehaladtával fokozódó mértékben szembesül a zsinat az egyes törvények egymással való összehangolásának és a gyakorlati működésnek a kérdéseivel. Egyre világosabban rajzolódnak ki azok a kérdések, amelyek a jó részletek mellett a törvénykönyv egységével és végrehajthatóságával kapcsolatosak.