Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 9. (Pannonhalma, 2021)
I. Közlemények
10 Takács László Szent Columbanus hatása idővel azonban nem korlátozódott a monosto rok alapítására, aminek oka az volt, hogy igen nagy lendülettel és határo zottsággal lépett föl a gall egyházat és politikát érintő ügyekben, s ezért összetűzésbe keveredett az egyházi elöljárókkal éppúgy, mint a világi hatalommal.4 Ír szerzetesként Columbanus annak az egyházi és szer zetesi hagyománynak volt a képviselője, amely az ír egyházat jellemezte, s amelyben az egyházi hatalom jellemzően nem a püspökök, hanem a szer zetesközösségek vezetői, a monostorok apátjai kezében volt, emiatt Columbanus is fölhatalmazva érezte magát, hogy apátként a püspökökkel egyenrangú félként tárgyaljon. Vitás kérdés pedig több is akadt, de valamennyi közül a legjelentősebb mégis a húsvét dátumának megha tározása körül kialakult nézetkülönbség volt. A kelta egyházak ugyanis a húsvét ideje megállapításának más módját követték, mint Róma, aminek következtében az egyházon belül egyes helyi közösségek, főleg az írek befolyása alatt lévő területek keresztény közösségei máskor ünnepelték Krisztus feltámadását, mint az itáliai vagy észak-afrikai egyházak. Szent Columbanus igen határozottan lépett föl a húsvét ünnepének kelta számí tás szerinti megállapítása mellett,5 amire a pápának ez ügyben írt levele a leg hitelesebb bizonyíték. Még távolról sem sikerült nyugvópontra juttatni ezt a vitát, amikor Columbanus összetűzésbe került a frank királyi családdal. Gontrand király (532k.–592) halála után ugyanis II. Childebert (570–596) lett az uralkodó, aki Gothrand fivérének, I. Sigebertnek, Austrasia királyának (535k.–575k.) és Brunhildának (543k.–613)6 volt a gyermeke. Halála után két fia, II. Theuderic (587–613) és II. Theudebert (585–612) osztozott a két királyságon: az előbbi Burgundia, az utóbbi Austrasia uralkodója lett. Mivel azonban mindketten kiskorúak voltak, a tényleges hatalmat nagyanyjuk, a határozott Brunhilda gyakorolta. II. Theuderic ugyan tisztelte Columbanust, amikor azonban törvénytelen gyermeke született, a szerzetes egyértelműen kifejezte nemtetszését, amivel kiváltotta Brunhilda haragját. Az asszony ekkor bosszút esküdött, és az egyházi és világi elitet megpróbálta Columbanus ellen fordítani. Részben sikerrel is járt: az apátot elfogatta és Besanç onban börtönbe vetette, ahonnan azonban Columbanus megszökött és visszatért a lexueili monostorba. Brunhilda ekkor döntött úgy, hogy Colum banus nem maradhat a királyságban, hanem az lesz a legjobb, ha hazatér Írországba. Katonai kísérettel a Loire partján fekvő Nevers városába vitték , majd innen egy kisebb hajón vagy valamiféle nagyobb csónakon (scafa, vagy is scapha a latin szövegben) útnak indultak a tenger felé. 4 Metlake (1914), 145–154. 5 A h úsvét dátuma körüli vitáról ld. : Metlake (1914), 127–144. 6 Hen (1995), 201.
