Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
I. Közlemények
Egy bencés regényhős paradigmaváltása 77 téte lével.117 Egybehangzó megállapításuk szerint az Eötvös Collegium fő társadalmi bázisa a harmincas években (de előtte, és 1945ig utána is) valóban a középosztály volt, annak is főleg a közszolgálati, és azon belül tanügyi rétegei. Mondhatni a Collegium leginkább a gimnáziumi tanárság önrekrutációját szolgálta. Ezt kiegészíthetjük azzal, hogy a hallgatók főleg a fővárosból és a nagyobb városokból, illetve leginkább a Nyugat és KözépDunántúlról, Budapest környékéről és a Tiszántúl déli részéből érkeztek, és hogy a harmincas években – országos arányukhoz képest – a pro testáns felekezetű hallgatók felül, a katolikusok és izraeliták pedig alulreprezentáltak voltak. 118 A középosztály dominanciája mellett alacsonyabb presztízsű rétegek gyermekei is bejuthattak a Collegiumba, ha tehetségesnek találták őket, jó ajánlójuk akadt (mondjuk egy egykori Eötvöskollégista tanár), és ha a kollégiumi felvételi vizsgán (az ún. „fejkopogtatáson”) jól megfeleltek. És a szegényebb diákok nem csak közülük kerülhettek ki, hiszen a középosztályhoz tartozók egy része is elszegényedett a Trianon miatti állásvesztés és menekülés, vagy a családfő halála következtében. (Gondoljunk a hadiárvákra!) A nagy gazdasági világválság idején az elszegényedés felgyorsult, ezért az 1929/1930as tanévtől a Collegium ingyenes helyeinek arányát 25 százalékra növelték. A szintén 25 százaléknyi féldíjas hely évi 300 pengőbe került, a teljes díjat fizető (minden második) diáknak pedig évi 600 pengőt kellett fizetnie.119 Tehát a „félfizetős” Cziráki Géza esetében – ha édesanyja már említett 76 pengős havi nyugdíjával számolunk – a család éves jövedelmének mintegy egyharmadát tette ki a kollégiumi díj. A szegény ség, a szociális körülmények szorítása és lealacsonyító volta mély nyomokat hagyhatott a fiatal Cziráki Gézában, mert később – Cziráki László paptanárként – szegényebb sorsú, félárva tanítványait (a maga szerény és visszafogott stílusával) rendszeresen támogatta. 120 Most térjünk át a „kétarcú” Istenes Gergely másik profiljára, amelyet Rá kosi Zoltán személye rajzol elénk. Életútját – feldolgozás híján – csak 117 Kovács–Szabó Pál (1995), passim; Ablonczy– ifj . Bertényi (1995), passim; ill. Garai (2014), passim, különösen: 206–209. 118 Kovács–Szabó Pál (1995), 59– 62. Az izraelita felekezet erős alulreprezentáltsága nem jelentette azt, hogy ne lett volna több zsidó származású („kikeresztelkedett”) tagja is a Collegiumnak. 119 Garai (2014), 214. 120 A fiúk éjjeliszekrény fiókjába rejtett almák, nápolyik, sütemények, amelyeket saját vacsorájából „spórolt meg”, inkább csak szimbolikus jelentőséggel bírtak, de az ötvenes évek szegénységében valós értékükben sem voltak lebecsülendők. Érettségi után pedig több diákja komolyabb támogatást is kapott tőle. A szerző ilyenfajta élményeit ld. részletesebben: Gereben (2009), 90.
