Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
I. Közlemények
66 Gereben Ferenc katolikus irodalom művelője volt, az 50-es években azonban egyre jobban eltávolodott a kereszténységtől (...)”. 70 Horváth Béla a harmincas évek irodalmi életének karakteres és jól ismert figurája lehetett, bizonyára több korabeli írásban is szerepel, mint például Faludy György visszaemlékezésének 1938 végén játszódó kissé ironikus nyitójelentében, amelyben – bazsarózsával a gomblyukában – nagy öndicsérő szónoklat keretében kijelenti írótársainak, hogy a kereszténységért és a szociális igazságosságért folytatott harcban kész életét is áldozni.71 A teátrális jelenet hasonlít a Fellegjárás ban játszott epizódszerepeihez. Méliusz, a regénybeli kollégium igazgatója, minden rendelkezésünkre ál ló forrás szerint Gombocz Zoltán nyelvészprofesszorról (1877–1935), az Eöt vös Collegium igazgatójáról, a magyar tudománytörténet kiemelkedő alakjáról lett mintázva, aki a Collegium legendás első, 1895ben induló évfolyamának volt tagja.72 A regény is sokat foglalkozik a kollégisták életében játszott meghatározó, egyúttal ellentmondásos szerepével, de a félárva Cziráki Géza visszaemlékezése (amely egyébként lényegét tekintve hitelesen idézi fel Gombocz halálának körülményeit)73 rámutat arra a komplex apaszerepre is, amelyet a professzor többük életében betöltött. Kései önéletrajzi esszéjében Sőtér István is meghatározó élményeként idézi fel Gombocz Zoltán halálhírét, amely „egy szélviharos, napfényes májusi regge len” érte őket. (Érdekes, hogy mintegy négy évtized után mindketten emlékeznek az aznapi szélviharra!) Sőtér egyúttal somázza is a benne élő Gom boczképet: „Az életmű ve, s a tudomány szerepe felett kesernyés szemlét tartó Gombocz mindmáig a fausti szerepet igazolja szememben, mely szerint a tudománynál az élet többet ér. Az élet örömeiben és szenvedélyében azonban csak olyasvalaki merülhet meg, aki a tudomány sivatagain már átvergődött.” 74 Mihály, a regény főszereplője, maga Sőtér István (1913–1988). Ezt a forrásaink által egyöntetűen vallott felfogást árnyalja Cziráki László levelének megjegyzése, mely szerint az író saját élményeit időnként más szereplő életébe plántálja át. A Czirákilevél ilyennek tartja Istenes Gergely hazautazását, TiszaMaros táján való bolyongását, és (feltehetőleg) szegedi élményeit. (Az író szegedi volt.) Cziráki László életművésznek tartotta, és szerinte ebben a véleményben Gombocz igazgató is osztozott. Ha végig nézzük rendkívül sikeres, és mondhatni döccenőktől mentes pályáját 70 Makay (1989), 119–120. 71 Faludy (1989), 7. 72 Olyan társak mellett, mint Horváth János, Kodály Zoltán, Szabó Dezső, Szekfű Gyula, stb. 73 Vö. Garai (2014), 220. 74 Sőtér (1976), 120.
