Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
I. Közlemények
68 Gereben Ferenc „Gunyolódik, pletykál a jó Ortutay, Kegyünkből kifelé állanak rudjai, Ámde széplélek ő, legalább nekem szép Barátairól ír Sőtér nyomán esszét.” 79 Tehát Sőtér Istvánról már 1935ben köztudott volt (holott a Fellegjárás 1939ben jelent meg először!), hogy kollégiumi környezetéről, diáktársairól feljegyzéseket (irodalmi karcolatokat?) készít. Ne feledjük: erről a forrásként közölt Czirákilevél is említést tesz, mondhatnánk úgy is, hogy panaszkodik. A jelek szerint Ortutay Lovass követte a példáját, és csak sejteni lehet, hogy ez nem okvetlenül nyerte el környezete tetszését. „Őrült”. Amikor Makay Gusztáv, többször idézett tanulmányában „megszelídíti” a regény egyes extrém jeleneteit, mondván, hogy a regényhősök modelljei a valóságban nem mérgezték meg magukat, nem hajóztak Afrikába és nem őrültek meg,80 az utóbbi kijelentést csak Flóriánra érthette, mert a felfokozott idegállapot normát túllépő fokozataival bizony nemcsak a regényben, hanem a kollégium történetében is többször találkozhatunk. Ilyen volt Janicsek István (1900–1944) esete is, akit az író maga is megnevez Ortvai egyik mondatával: „Janicseket elviszik Angyalföldre!” 81 Csak a körülmények alaposabb ismeretében lehet megfejteni, hogy arról a személyről van szó, akinek alakja – „az őrült” megnevezéssel – a regény több pontján felvillan. Már az első fejezetben bemutatja őt az író: „(...) az őrült ott élt közöttük, egy harmademeleti kis szobában, a homlokzaton, honnét egész délután a síkságot nézte, a távoli sziget csücskét, és számon tartotta, hogy hány hajó úszik a Dunán, hány uszály közlekedik Pest felé. Hajnalig repülő-szerkezeteken törte a fejét, statisztikát csinált a búzaárakról. Az újságból csak a gazdasági rovat érdekelte már, és hogy teljessé tegye műveltségét, a nagy könyvtár összes könyveit ki akarta olvasni. Az A betűnél kezdte, és sorban haladt a polcon végig, szigorú rendben és következetesen: ha egy könyv öt példányban volt meg, egymás után elolvasta mind az ötöt.”82 A későbbi fejezetekben pedig hol a kert legfelső teraszán „sétál” rohanó léptekkel, hol éjjel a tető cserepein mászik, hogy a padlásról elriassza a madarakat.83 Sorsáról, egy ígéretes tehetség derékba tört életpályájáról alapos tanulmányt olvashatunk, amelyben végigkísérhetjük Janicsek István családjának Trianon által szétzilált életét, a fiatalember 1920 és 1924 között zajló Eötvöskollégiumi tagságát (történelem–földrajz 79 Takács (2011), 1108. 80 Makay (1989), 117. 81 Sőtér (1977), 191. 82 Sőtér (1977), 26. 83 Az utóbbi jelenetet ld.: Sőtér (1977), 201.
