Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
I. Közlemények
64 Gereben Ferenc a gólyákra az ablakon keresztül támadó Lehel lel sem, pedig valószínűleg nekik is voltak valós modelljeik. A szereplőket ABCrendben említjük, kivéve az utolsónak tárgyalt Istenes Gergelyt. Flórián az egyik legfontosabb szereplő, neve egyben a regény első részének alcíme is. Külső és belső vonásai egyaránt pozitív hangolásúak. Mihály barátja, de a cselekmény során hol egyik, hol másik szereplő vagy csoportosulás (és a hölgyek!) társaságában bukkan fel, Collegiumon kívüli művészi körökben és radikális társadalmi reformerek csoportjában egyaránt. Vele a Czirákidokumentumok nem foglalkoznak, de Makay Gusztáv azok közé a szereplők közé sorolja, akik az „(...) álmokban és a kép zelet játékaiban élnek. A szürrealizmus vonzásai az alakjaikban nyilvánul meg a legszembetűnőbben. Flórián főbb vonásaiban Sőtér évfolyamtársára és barátjára, Jékely Zoltánra 63 (Áprily Lajos fiára) ismerünk, akinek első verseskötete, az Éjszakák 1936-ban jelent meg.” 64 Flórián (a különc Konstantin társaságában átélt) firenzei őrülési jelenete – ahogy fentebb már olvashattuk – Makay szerint az író fantáziájának a terméke. 65 Gelencsér István többször is felbukkanó epizódszereplő, akiről az író tudatja, hogy gyenge testalkatú, sokat cédulázó szorgalmas diák, aki a társadalmi reformok iránti kezdeti lelkesedését követően közli Vandállal (lásd II/3. fejezet), hogy őt igazából népe (sejthetően a zsidóság) megmentésének gondolata érdekli, és ezt kivándorlással véli megoldhatónak. Makay Gusztáv tanulmányában nem találkozunk a nevével, többi forrásunkban viszont elég bőségesen szerepel. Cziráki (aki elsőéves korában „Gelencsér” kollégiumi szobatársa volt) forrásként közölt levelében teljes hivatalos nevét közli: báró baranyavári Ullmann István. Gombocz Zoltánról írt visszaemlékezésében ő is említést tesz Ullmann nagy szorgalmáról, ami végül is angliai professzori székhez juttatta. (Gombocz halálán tűnődve megosztja velünk azt a személyes információt is, hogy szobatársát evangélikusnak keresztelték, de nem volt hívő.) A Takács László által közzétett 1935ös Mikulásnapi „enumeráció” is versbe szedi alakját. Ne feledjük: ez egy tréfás, gunyoros kollégiumi költemény, amely karikatúrát rajzol a diáktársakról, de láthatjuk, hogy végül a karikatúrán is átüt az elismerés: 63 A név kiemelése tőlem: G. F. Jékely Zoltán (1913–1982) 1931 és 1935 között volt az EC ma gyar–francia–művészettörténet szakos diákja. 64 Makay (1989), 119. 65 Jékely Zoltán személye, úgy látszik, később is vonzotta a regényírókat. A véletlen játéká nak tekinthető, hogy épp e tanulmány végmunkálatai közben bukkantam rá egy dokumentumregényre (Gerlóczy 2017), amely róla (is) és szélesebb családi köréről szól.
