Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
I. Közlemények
60 Gereben Ferenc mesen világított barlangszerű termekbe. Zoli azóta nem él. Veres Péter emlékezett meg róla egyik önéletírásában, amikor szemtanúja lett Rákosi Zoltán bátor cselekedetének. Az ostrom idején a Várban egy nyilas gyanúsan nézett egy nőre: maga zsidó. A nő hallgatott, a pri bék fogta a puskáját, és célozni készült, Zoli a nő elé ugrott: akkor lőjön belém! És mellbe lőtte Rákosit, a zsidó nő megmenekült. Zolit is meg tudták menteni az életnek, de tüdőlövésével talán öthat évet élt. Mantovában halt [meg], ahol melegebb itáliai levegőt kívánt szippantani, Vergilius szülőföldjén. 55 1935ben a kollégista első évesek közül csak mi ketten voltunk ma gyar szakosok. Cingár termetünk és szertelen modorunk miatt titánoknak neveztek vagy csúfoltak kettőnket. A Múzeum körúton hu nyorgó szemmel néztünk a napfénybe, akkor még meglevő hajtincsem árnyékát arcomra rajzolta a napsütés. Boldogok voltunk. Amint megyünk fel a lépcsőn az I. emeleti előadóterembe, szembe jön Baráth Ferenc56 évfolyamtársam, nem kollégista, mégis stramm gyerek Zalából és megállít: – Ne menjetek fel. Gombocz úr meghalt, elmarad az óra. – Ez nem igaz, reggel még a cigány húzta az ablaka alatt... – Itt halt meg a dékánülésen... Talán még el sem szállították. Ahogy később Zsirai professzor úrral beszéltem erről, úgy mesélte, hogy lelépett, leköszönt a dékáni hivataláról és kezdte mondani: a következő tanévben a dékán Doma... A –novszkyt már nem tud ta kiejteni, összeesett, Zsirai odafutott hozzá. Látta homlokán a hullafoltot. Mint első világháborús tapasztalt katona tudta, itt mentség nincs. Az érkező orvos csak a halált konstatálta. Nem tudom, hogyan jutottam haza. Arra emlékszem, hogy megváltozott az időjárás. Bolondul fújt a szél. Azt mondanák ma: frontátvonulás volt. A szív és idegbetegek számára kritikus idő. Gombocz szívbeteg létére nem törődött az egészségével. Az áprilisi idő itt maradt májusra is. A gyász miatt mindentől elment a kedvünk. Ott mászkáltunk a teniszpálya körül az udvaron, de ütőt senki sem vett a kezébe. A társalgó zongorája is hallgatott. Rádió akkor még a kollégiumban nem volt. Életem első nagy halálélményétől szinte megborzadtam, félelemmel teltem el, mert magam is sokat szenvedtem akkoriban a szívemmel. És azóta mennyien meghaltak, Istenem! Zsirai is, Baráth 55 Rákosi Zoltán személyére, második világháborús drámai történetének más változataira és kalandos életére később még visszatérünk. 56 Baráth Ferenc irodalomtörténész (1916–1950).
