Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
I. Közlemények
52 Gereben Ferenc felé.” (247.) Reggel elbocsátják a fogdából, kimegy a kikötőbe, és itt nagy nehezen egy Afrikába induló francia hajó felfogadja hajósinasnak. Mihály nyárra is a Kollégiumban marad, a városban csatangol, holmijait rendezgeti. „Fáradtan dőlt az ágy ra, ijesztő, ellenséges volt a múlt, elriadt tőle s magától. A hosszú évektől csak ennyit kapott?” (249.) Elmegy Palotás Kornél esküvőjére, a vőlegény halálosan sápadt a szertartás alatt. Mihály meglátogatja Flóriánt a szanatóriumban, aki eljutott az áhított állapothoz: angyalnak érzi magát, és készül, hogy áldozócsütörtökön eltávozzék az égbe. Elérzékenyült barátjának azt tanácsolja: „Ne maradjál tovább a Kollégiumban, és lábadat be ne tedd a szomszédos kápolnába. Neked többé már egyikre sincs szükséged.” (253.) Flórián szerint Méliusz nélkül nincs értelme a Kollégiumnak, és arra buzdítja Mihályt, hogy végre szedje össze magát és cselekedjen – általa ezt üzeni neki a ha lott Méliusz is. Kostantin meghívja Mihályt egy utolsó nagy „feketemisére”. Szeretőjét visszaküldte a férjéhez, és végképp el akar utazni valahová, de nem Itá liába. Könyveit elajándékozta, hosszú ideje nem olvas: először a modernektől ment el a kedve, majd úgy döntött, hogy Casanova, Hérodotosz és Tacitus után már nem jöhet semmi. Konstantin már félig kiürített lakásában a Brahms szonátát hallgató sznob társasrendezvény egyre féktelenebb orgiává változik, Lelkes Kelemen is megjelenik talpig fehérben, és a torz jelmezekben szobáról szobára kígyózó ittas társaság élén Konstantin halad talpig fekete talárban. (Igazi danse macabre !) A társaság tagjai szeszes italokkal locsolják egymást és kisebb lakástüzet is okoznak. Lelkes hajnalban a világ végét kezdi hirdetni és a Jelenésekből olvas fel hátbor zongató részleteket, majd fogaival szétmarcangolja és megeszi a könyvet (!). A kimerült társasággal Lelkes Kelemen prófétai hangon közli, hogy áldozócsütörtök (Jézus mennybemenetelének napja) virrad, és mindenkit hajnali misére invitál. De zuhog az eső, és így a közeli kápolnában egyedül Mihály vesz részt a beteg öreg pap miséjén, ő is csak addig, amíg meg nem szólal képzeletében Flórián hangja, aki fellegjárónak nevezi őt, és Mihály hirtelen úgy érzi, „mintha felrohant volna valaki az égbe”. Ezek után Mihály hazamegy a Kollégiumba és bejelenti a portásnak: „Délben elutazom. Szobámat átvehetik .” (265.) A mű második kiadását Kabdebó Lóránt 1977ben a következőléppen üd vözölte: „A Fellegjárás legendás mű: egy ma is élő, alkotó, kiteljesedő nemzedék indulásának kulcsregénye. A kortársak, a regény szereplői még ekként olvas ták. Az irodalomtörténetben tájékozottabb olvasó ma is figyel még erre: de olvasása közben mind kevésbé érdekes, ki is lehetett a modellje egy-egy figurának. A Fellegjárás nem egyes emberek, és nem is csak az Eötvöskollégium egy korszakának, hanem a harmincas évek első felében induló értelmiségi nemzedéknek a regénye.”29 Amit Kabdebó több mint negyven 29 Kabdebó (1977), 13.
