Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
I. Közlemények
Egy bencés regényhős paradigmaváltása 49 szakít Évával. Flórián is kerülni kezdi Sylviát, és egyre jobban lelkesedik Vandál terveiért, Mihály azonban inkább Konstantinnal tervez nyári utazást. Közben (januárban) egy sejtelmes égi tünemény (északi fény?) jelenik meg Buda felett. Flórián nem látja, de egész éjszaka nagyon nyugtalan, révületei, látomásai vannak. A fejezet végén a „gólyalehúzás” félelmetes külsőségeinek részletes leírásával és Istenes Gergelyen való demonstrálásával találkozunk: Istenes nagy felindultságában csak a második lehúzás után hajlandó – a „szabályzatnak” megfelelően – köszönetet mondani. (Itt ismét felbukkan egy sajátos epizódszereplő: Lehel, aki a harmadik emeleti ablakpárkányokon körbekússza az épületet, hogy kívülről, az ablakon keresztül támadjon a gólyákra. Róla megjegyzi az író, hogy állítólag fejből tudta a Nyu gati pályaudvar menetrendjét.) A II. rész a Hivatottak és választottak alcímet viseli. Az 1. fejezetben Mihály rálel Annára, fő sétahelyük a Népliget. Megváltozott, boldognak érzi magát. Méliusz leinti: „...nincs veszedelmesebb, mint a boldogság! Igyekezzék szabadulni tőle!” (120.). Istenes közben Vandál buzgó segítője lett: könyveket jegyzetel ki neki, külvárosi munkástelepekre jár adatokat gyűjteni. Ő maga is „proletár családból származott: apja gyári munkás.” (122.) ( Vandál időnként pénzzel támogatja őt, ki tudja, honnan kapja.) Ezután Istenes a fejezet főszereplőjévé válik: megszökik a Kollégiumból és hazautazik a TiszaMaros vidékére (ez Sőtér szűkebb pátriája!). A szegényes otthoni környezetben életcélján gondolkodik. Egy református családi hátérrel rendelkező barátja (szegedi?) lakásán részt vesz egy összejövetelen, amelynek Nagy Péter és Sinkovics István a főszereplői. Ők a parasztság érdekében akarják megváltoztatni a rendszert, és nem bíznak a túl városiasan kinéző Istenesben ; aki végül mégis visszatér a kitavaszodott Budapestre, amelyről úgy érzi, hogy: „Mihály városa, a gazdagoké, boldogoké.” (142.) Eredeti szándékától eltérően Istenes – egy éjszakai futó kaland után – a Kollégiumba is visszatér, ahonnan el akar költözni, de Méliusz (nem hánytorgatván fel tartós távollétét) arra kéri, hogy költözzön le az ő lakásába, mert a rossz szíve miatt nem meri egyedül tölteni az éjszakáit. Méliusz a Telep után érdeklődik, és amikor megtudja, hogy Vandál viszi tovább, megjegyzi: „Vigyázzon Vandálra! (...) Mindnyájukat bajba fogja rántani! Rossz vége lesz ennek a Telepnek, nagyon rossz!” (144.) ( Méliusz rejtélyeiről – aki Operába is elviszi Iste nest – érdekes mondatok találhatók a 144–145. oldalon!) Méliusz nem találja jó út nak sem az állandóan cédulázó Gelencsérét, de az életművész Mihályét sem. Vandál mozgalmi feladatot ad Istenesnek , amit ő Avar (dúsgazdag, de a gazdagok ellen forduló) kollégájával old meg. Avar vezetésével egy városszéli (rákospalotai?) titkos összejövetelre is elmennek, Vandál ott várja őket. Népes közönség előtt egy zubbonyos fiatalember megalkuvóknak mondja a falukutatókat, és egy nagybirtok szociális viszonyait elemzi. Vandál az előadás után néhányukat ottmarasztalja,
