Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
I. Közlemények
40 Gereben Ferenc korában ismét jelentkezett a bencés rendbe, ahová ezúttal felvették. 1947ben beöltözött, 1949ben – ünnepélyes fogadalomtétellel – szerzetes lett, és 1952ben, a rendi teológiai főiskola elvégzése után, pappá szentelték. Ekkortájt fejezte be magyar–francia szakon egyetemi tanulmányait is, és az 1952/1953as tanévtől (először csak prefektusként és óraadó tanárként) bekapcsolódott a pannonhalmi gimnázium nevelőmunkájába. Évekig Pannonhalmán, majd 1966 szeptemberétől 1981ig (haláláig) a győri bencés gimnáziumban tanított. 9 Ehhez a vázlatos, többszörösen dokumentált alaptörténethez illesszük most hozzá az újabban feltárt információkat! Kezdjük az életében visszatérően felbukkanó szándékkal, hogy pap akar lenni, mégsem lesz az, de végül mégis igen. Egy élő ember esetében egy ilyen téma az intim szféra része, de ennyi év után inkább annak a tézisnek a példatörténete, hogy az ember olykor milyen nehezen, milyen nagy küzdelmek árán találja meg az igazi hivatását. Cziráki László élete utolsó publikált tanulmányában 10 vall arról, hogy bencéssé válásában milyen fontos szerepet töltött be a felnőtt korában megtért, és ugyancsak a papság gondolatával foglalkozó Paul Claudel,11 aki végül nem lett pap, de megírta az istenkeresés hatalmas méretű drámai költeményét, A selyemcipő t. 12 Ez az első világháború utáni években írt grandiózus alkotás hősünk kedvenc irodalmi műve volt, diákjainak is visszatérően emlegette. (És ne felejtsük: ő eredeti nyelven olvasta!) Identitáskeresésének vargabetűi magyarázhatják, hogy miért vált jel mondatává A selyemcipő mottója: „Isten egyenesen ír görbe vonalakon.” 13 A Cziráki László hagyatékából újabban előkerült levelek14 tanúsága szerint hősünk nemcsak gimnazista, hanem egyetemista korában is foglal kozott a papi elköteleződés gondolatával. 1946. november 28án Pannonhalmáról levelet írt édesanyjának, amelyben közli pappá válásának végleges szándékát, és lépését így indokolja: 9 Névtár (1987), 230.; Sólymos (1997), 460.; Szalai ( 2014), Adattár. 10 Cziráki (1981). 11 Paul Claudel (1868–1955), francia költő, drámaíró, diplomata. 12 Claudel (1982). 13 Claudel (1982), 435. Mivel a mintegy száz évvel ezelőtt írt művet manapság már nem nagyon ismerik, talán nem felesleges, ha a szerző itt – a mottó fényében – összegzi saját olvasatának summáját: a 16. sz. végén, 17. sz. elején Spanyolországban, illetve a nagyvilágban játszódó dráma vezérmotívuma, a két főszereplő végzetes nagy szerelme talán nem is emberi szerelem, hanem a legnemesebb értékek és a transzcendens világ iránti elragadtatás. A nyitó és zárókép összerímelésének üzenete: az üdvözüléshez vezető út nem egyenes, hanem bűneink és hányattatásaink görbületein át vezet. A görbületeket pedig két dolog „egyenesítheti” ki: az istenkeresés magas hőfoka és az Isten irgalmassága. 14 PFK BK 1022 I/2.
