Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
I. Közlemények
38 Gereben Ferenc replőjeként! Kérésem aktualitását pedig az adta, hogy abban az évben jelent meg a regény második kiadása,1 és én két okból azonnal elolvastam: egyrészt, mert Cziráki László gimnazista korunkban többször is mesélt az Eötvös Collegiumról és magáról Sőtérről is; másrészt, mert 1963 és 1967 között magam is tagja voltam az intézmény utódjának, az akkor Kval írt Eötvös Kollégiumnak. 2 A „főhős” A fejezet címében azért kellett idézőjelet alkalmaznunk, mert aki ismerte Cziráki László atya visszafogott, szinte aggályosan szerény természetét, az tudja, hogy még ebben az átvitt értelmű hősi, sőt „főhősi” szerepben is milyen kényelmetlenül érezné magát. De ez nem jelenti azt, hogy mindig ilyen volt: saját (civil) ifjúságára utaló, alább közzéteendő emlékezései árnyalni fogják a róla őrzött képet. Rendhagyó pályafutásáról, sokakban nyomot hagyó tanári munkásságáról már több méltatás és tanulmány született,3 szerzetes papi életének fordulópontjait ismerteti a Névtár, 4 Szent Benedek rendje pedig felvette ezer év száz neves bencése közé,5 tehát alakja nem ismeretlen azok körében, akik érdeklődnek a bencés rend és a bencés iskolák közelmúltjának története iránt. De azt mégsem tehetjük meg az olvasóval, hogy a feltárt tényeket mind ismertnek tekintsük és átugorjunk felettük. Ezért az imént hivatkozott irodalom alapján egy rövid, a korábban leírtak ismétlésétől sem visszariadó összefoglalást szerkesztettünk, és ezt később, az azóta előkerült források alapján még árnyalni fogjuk. Cziráki Géza 1915ben született Hegyeshalomban, kispolgári családban. (A családi legendárium szerint a családnév eredetileg yra végződött és az édesanyának főpapi rokonsága is volt, de ennek a rangban „felfelé” orientálódó identitásnak sem a fiatal, sem az idősebb korú Czirákiban nem 1 Sőtér (1977). 2 Itt szeretnék köszönetet mondani Ásványi Ilonának, a Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár igazgatójának, aki a járványnak abban a szakaszában, amikor a pannonhalmi gyűjtemények zárva voltak a külső látogatók előtt, társkutatóvá válva fontos dokumentumok eváltozatát juttatta el hozzám. Továbbá köszönöm Kósa László, Ress Imre és Takács László tanár uraknak, volt Eötvöskollégistáknak a kollegiális és baráti lektorálást: több hasznos szemponttal és értékes információval egészítették ki munkámat. 3 Ld. például: Gereben (2009); Kallós (2014); Gereben (2015); Gereben (2018). A második és harmadik hivatkozott forrás kitér a következő pannonhalmi és győri tanítványok Lász ló atyáról szóló kéziratos vagy interjús méltatásaira is: Kelényi István, Koleszár Sándor, Schmidt Péter, Tringer László. 4 Névtár (1987). 5 Sólymos (1997), 460 –462.
