Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
IV. Forrás
Lovas Elemér régiségtári naplója 283 Itt ennek az épületcsoportnak alapjainál magasan, a mai felszínhez közel kezdődött a vízszintes lemezekben lerakodott márgatalaj: erősen agyagos, homokköves altalaj. Körülötte már ismét törmelékes várárokrész feküdt. A most lebontott bástyafal (kaputoronytól a kapustoronyig) szögletében, a régi torony mellett, ott, ahol a márga kezdődött, egy kemencére találtak. A márgába vájt patkóalakú volt a kemence, [rajz],70 nyílása irányában 2 méter, erre merőlegesen 1,5 m mérettel. Kibontásakor nem voltam jelen. A munkások leszakították tetejét, mely állítólag domború volt és (12) párhuzamosan elhelyezkedő 6-6 nyílás törte át. Az átégett réteg a ke mencénél elérte a 25-30 cm vastagságot. A nyílások az én megfigyelésem szerint, bár utólagosan ez nehezebb volt, a kemence tetején, a belső nyílás szegélye mentén helyezkedtek el. Kutattam cserepek után, és találtam is ott 2 dbot. Egyik kb. 6 cm2 nagyságú, kb. 1 cm vastag falú edény darabja. Rosszul iszapolt, apró csillámlemezekkel telt anyagból készült. A korong használata nem bizonyos, de nagyon valószínű. A másik kb. 2 cm2 felületű, 4-5 mm vastag falú, korongon készült, kívül grafitozott edény töredéke. Finoman iszapolt. Kelta, vagy inkább római kori cserépedény darabjának látszik. Mindkét töredék színe szürkés, bár a durvább anyagú sötétebb színű is. 71 A kemence fényképezése nem történt meg, mert a magam gépje nem volt itthon, a felkért kollégám pedig azt mondta, hogy nem lehet róla képet csinálni. Ettől a kemencétől északra, a palotaszárny felé, az agyagfalban, egy háromrétegű tűzhelyet állapítottam meg a márgába süllyedten. A rétegeket szén és hamu, illetve átégett agyag választotta el egymástól. Az egyes rétegek vastagsága 3-5 cm volt. Alakja [rajz].72 Ettől nyugatra 73 a falu felé eső irányban, a kb. 50-60 cm vastagságban átégett barnás talaj nagyon elütött az alatta levő szürkéskék márgától és fölötte levő fekete hordalékföldtől. Talán valamikor lakóhely állt ezen a részen. Még tovább nyugatra, ott, ahol az új épület középső oldalszárnya benyílik a palotaszárnyhoz, szintén megtalálható volt ez a réteg, de azzal a többlettel, hogy az említett tűzhelyhez közelebb egy cölöplyuk volt megállapítható, ennek nyugati oldalán pedig egy kevésbé feltűnő, hamuval és szénnel telt gödör is, mely a márgába szintén besüllyedt. Ezt lefényképeztem.74 Megjegyzendő, hogy ez előbb 70 Az apró (1–2 cm-es) skiccrajz egy kemence megközelítőleg patkó alaprajzú rostélyát(?) ábrázolja. Pereme mentén, egymástól egyenlő távolságban 12 pötty jelöli az azt áttörő lyukak helyét. 71 A margón: 10-11/1940. A kerámiatöredékek már nem találhatók meg a régiségtárban. 72 Az apró rajz sekély, háromrétegű tűzhely metszetrajzának vázlatát ábrázolja. 73 A mondat melletti margón a következő bejegyzés található: Fénykép. (A jelzett fotó jelen leg lappang.) 74 A mondat melletti margón a következő bejegyzés található: Fénykép. A Lovas Elemér
