Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)

I. Közlemények

Keresztes Csaba

A deáki római katolikus plébánia iratanyaga

Hihetnők, hogy a Szent Benedek rendjének tevékenysége közben keletkezett iratanyagot csak és kizárólag a Pannonhalmi Főapátsági Levéltárban – netán egyéb más egyházi levéltárakban – őrzik és kezelik

. Ez azonban koránt sincs így. Az államosított iratok mellett érdeklődésre igencsak számot

tartó irat anyag került, szintén legitim módon, állami levéltári őrizetbe. Sőt, külföldinek számító levéltárban is található bencés dokumentáció. Jelen tanulmányunk esetében például egy határon túli település, Deáki bencés szerzetespapok által vezetett plébániájának irattára került egy szlovákiai állami levéltárba.

Az iratanyag keletkezése és levéltárba kerülése

Deáki község jelenleg Szlovákiához tartozik (Diakovce néven)

, lakosainak nagyobb része magyar nyelvű és római katolikus vallású. A község a 11

. század óta része volt a bencés birtokrendszernek,

1

és ezért a plébános is a rend tagjai közül került ki, egészen az 1980-as évek elejéig. Ezt követően világi papok látták és látják el a hívek szolgálatát.

2

A szerzetes-plébánosok több évszázados tevékenysége során egyrészt jelentős mennyiségű, másrészt kiemelkedően értékes tart

almú iratanyag keletkezett, és szerencsére fenn is maradt. A plébániai irattárak jellegzetességei miatt az iratanyag sokáig nem volt ismert a köztudatban,3

sem pedig 1 PRT I. 283–298.; Molnár

(é. n.), 12–71.

2 Ld.

bővebben:

Molnár

(é. n.), 94–112.;

Keresztes

(2018), 73–96.

3 Az 1950-es évek első felében az egyházi anyakönyveket államosították, és egyben be is gyűjtötték a területileg illetékes állami levéltárakba (a 268/1949. törvénycikk értelmében)

.