Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 8. (Pannonhalma, 2020)
I. Közlemények
18 Thoroczkay Gábor nem zárhatjuk ki, de feltétlenül hangsúlyozandó: forrásadat mindezt nem támogatja. Összegzésképpen azt mondhatom, hogy a pécsváradi alapítólevél Szent István kori eredetije feltétlenül Heribert C munkája lehetett. Ez a megállapítás viszont nagynevű történészek nagyívű elképzeléseinek a sírját áshatja meg, hogy Kristó Gyuláét vagy Wolfgang Huschneréte, azt majd csak a jövőbeli kutatások dönthetik el. Pápai oklevél érkezése Szent István udvarába Györffy György, a magyar államalapítás korának kiemelkedő jelentőségű kutatója pályája során mindvégig két, 1000ben és 1001ben Magyarországra érkezett pápai dokumentummal számolt: véleménye szerint az egyik még Szent István királyunk 1001. január 1i koronázása előtt érkezett meg, és a pápa által küldött királyi koronát és áldást kísérte. Erről az elsődleges forrásunk az 1080 körül keletkezett Nagyobbik Szent Istvánlegenda, amely szerint a királlyá avatás előtt „megérkezett az apostoli áldást tartalmazó levél” („benedictionis apostolice litteris allatis”). 30 Ettől megkülönböztetendő szerinte az a levél, amelyben István király az esztergomi érsekséget metropolitai székké tette, birtokokkal, tizedekkel, kiváltságokkal látta el, és II. Szilveszter pápával is megerősíttette. Györffy értelmezése szerint ezt is említi a legkorábbi forrás, a Nagylegenda: a pápa „egyetértése és aláírása közbejöttével az esztergomi egyházat tette a többiek met ropolitai székévé és tanítójává” („Strigoniensem ecclesiam metropolim et magistram per consensum et subscriptionem Romane sedis apostolici ceterarum fore constituens”). Ez Györffy véleménye szerint formailag lehetett István király szubjektív fogalmazású diplomája, esetleg objektív fogalmazatú oklevele, harmadsorban pedig akár egy, a király akaratából Magyarországon vagy 1001 tavaszán (márciusban vagy áprilisban) Ravennában kiadott oklevél. Ennek a dokumentumnak az emlékét nemcsak a legenda, hanem 1188i pápai oklevél, 1198i, 1239i, 1256i magyar királyi diplomák is megőrizték.31 Györffy elképzelését korábban, az Istvánlegendák magyar nyelvű kommentárját elkészítve magam is elfogadtam. 32 30 DHA I. 17–18. (1. sz.). Ld. még Györffy (1969), 218.; Györffy (1977), 151–152. 31 DHA I. 22–24. (4. sz). Ld. még Györffy (1969), 219–220.; Györffy (1977), 161–162. 32 Ld. ÁKÍF 281 (981. jegyzet) és 284 (989. jegyzet).
