Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 7. (Pannonhalma, 2019)
II.Közlemények
98 Gyöngyössy Márton Szerencsés Imre (eredeti nevén: Salomo Seneor ben Ephrajim) Spa nyolországban, gazdag zsidó családban született. Bátyja, Don Abraham Seneor, aki befolyásos volt a kasztíliai és az aragóniai királyi udvarokban, 1492-ben családjával együtt kikeresztelkedett. Öccse, Salomo viszont a kivándorlást választotta. Valószínűleg Itáliába ment, majd onnan jött családjával együtt Magyarországra. Buda egyik leggazdagabb kereskedője lett, jelentékeny háza a Zsidó utcában (Judengasse) állt. 1510 körül ő is kikeresztelkedett, elhagyta feleségét és gyermekeit, akik megkapták házát. Keresztapja Perényi Imre nádor lett; a keresztségben ezért kapta az Imre nevet, családnevét viszont Szerencsésre (Fortunatus) változtatta. Feleségül vette egy kolozsvári német polgár leányát, aki egy Györgynek keresztelt fiút szült neki. Szerencsés ekkor már II. Lajos (1516–1526) pénzügyi tanácsadója volt, megítélésében a források megosztottak: keresztény kortársai rossz vé leménnyel voltak róla, egykori zsidó hittestvérei viszont a zsidóság támogatóját látták benne, ezért nagyon kedvező képet festettek róla. Komoly itáliai kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkezett, miközben feudális urak tőkéjével üzletelt. A hazai kereskedelmi tőke képviselőjeként ugyanakkor arra törekedett, hogy az idegeneket (Fuggerek) kiszorítsa. Szalkai László váci, később egri püspök, majd esztergomi érsek emberének tartották: vél hetőleg a nagyhatalmú főpapnak és kancellárnak köszönhette alkincstartói megbízatását. Nevéhez köthető a moneta nova (rossz minőségű ezüstpénz) bevezetése. Az 1525-ös rákosi országgyűlés már megégetését követelte; bár fogságba vetették, rövidesen kiszabadult. Ekkor a Fuggerek (magyarországi képviselői) által feltüzelt budai csőcselék kifosztotta házát, menekülnie kellett. Ám a válaszcsapással sem várt sokáig: a király – többek között Szerencsés tanácsára – elvette a Fuggerektől a besztercebányai rézkereskedelmet. Szerencsés ezután ismét alkincstartó lett, több harmincad bérlője, aki kölcsönöket folyósíthatott a királynak. Már 1518-ban örökbe fogadta Haller Jánost, akinek révén gyümölcsöző nürnbergi és erdélyi ke reskedelmi kapcsolatokra tett szert. Haller feladata lett a politikai ambíciókkal rendelkező Szerencsés vállalkozásainak irányítása, ráadásul jól jött a Hallerek bányavárosi érdekeltsége is. Szerencsés 1526 őszén halt meg. A Szerencsés–Haller vállalkozás tönkrement, a Hallerek pedig kiszorultak Budáról. 17 17 A Szerencsés Imre életére, működésére vonatkozó legalapvetőbb irodalom: Kubinyi (2009 [1963–1964]), 718–723.; Scheiber (1996); Zolnay (1987), 35.; Haraszti (2005); Komoróczy (2012), 343–358.; Gyöngyössy (2017).
