Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 7. (Pannonhalma, 2019)
II.Közlemények
Gyöngyössy Márton Magyar aranyforintok Sant Pere de Rodes monostorából Numizmatikai adalék a középkori Magyarország katalán kapcsolataihoz 1 1989-ben egy katalán kolostor felújítása során kiemelkedő jelentőségű késő középkori, illetve kora újkori éremkincs került napvilágra. A Katalónia északkeleti vidékén található Sant Pere de Rodes bencés apátság alapításának ideje nem ismert, de a 9. században már működő monostorként említik, bár önálló apátság csak később, 945-ben lett. Az apátság egészen a 18. századig működött.2 Az említett éremleletet régészeti feltárás során találták meg, az apáti házban, közel a monostor templomának keleti végéhez. A lelet 658 érméjéből 348 volt arany. Az elrejtő az anyagedényben gondosan elválasztva helyezte el az arany- és az ezüstérméket. A legkorábbi veretek a 14. század második feléből, a legkésőbbiek az 1520–1530 közti időszakból származnak, tehát Ferran Ram apát idejéből (1509–1532). A kutatás mai állása szerint az elrejtés pontos indokát nem lehet megállapítani, az elrejtő személyét pedig nem lehet azonosítani. A színes összetételből a feldolgozók arra következtettek, hogy különböző helyeken összegyűjtött érmeösszességekről van szó, amelyeket a tulajdonos egyesíthetett, hiszen a kibocsátások nemcsak az atlanti irányt (Kasztília, Portugália), hanem a mediterránt (Itália) és a közép-európait (Salzburg, Csehország, Magyarország) is képviselik. 3 1 Jelen tanulmány elkészítéséhez nagyban hozzájárult az általam elnyert Erasmus+ ösztön díj, amely lehetővé tette, hogy 2019. augusztus 30. és szeptember 11. között Barcelonában, a Museu Nacional d’Art de Catalunyában kutassak, és a Gabinet Numismàtic de Catalu nyában az éremlelet magyar aranyforintjait megvizsgálhassam, eddig ismert meghatározá sait pontosítsam. Ezúton szeretném megköszönni Dr. Albert Estrada-Rius numizmatikai gyűjteményvezető kollegiális segítségét. 2 Junyent (1976), 253–255.; Lorés i Otzet (2002); Masanés (2019). 3 A leletről az első tudományos híradás egy rövidebb közlemény volt: Clua i Mercadal–Ma rot (1994). A leletfeldolgozás – ld. El Tesoro (1999) – témánk szempontjából fontos értékelő és elemző fejezetei: Mataró i Pladelasala–Puig i Griessenberger (1999); Clua i Merca -
