Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 7. (Pannonhalma, 2019)
II.Közlemények
Bakos Gergely OSB Pillanatfölvétel a kuesi kardinális és egy bajor bencés közösség kapcsolatából Nicolaus Cusanus és Kaspar Aindorffer levelezéséből Cusanus és a Szent Quirinus-apátság Nicolaus Cusanust (1401–1464) 1444-ben V. Miklós pápa nevezte ki bíborossá, majd két évvel később Brixen püspökévé. 1 A Rómában frissen fölszentelt püspök, mielőtt egyházmegyéjében hivatalos működését megkezdte volna, az 1450-es jubileumi évben pápai legátusként utazta be a Német-római Birodalmat. 2 Utazásának egyik kifejezett célja az egyházmegyék és szerzetesházak megreformálása volt. Az 1452–1458 közötti időszak a né met kardinális életének legvitatottabb időszaka: püspökké nevezésével kezdetben sem a tiroli hűbérúr, Zsigmond osztrák főherceg, sem a brixeni dóm káptalanja nem értett egyet. Reformtörekvéseivel Cusanus mintaszerű egyházmegyévé akarta alakítani Brixent. Fölfogása jellegzetesen eltért a kortárs német püspökétől, szinte mai értelemben vett lelkipásztornak, a rábízott lelkek gondozójának tekintette magát. Tanúskodik erről prédikációinak 293 szöveget magába foglaló, gondosan szerkesztett gyűjteménye: ezen esetenként vázlatos alakban lejegyzett szövegek jelentős része az említett legációs út, illetve a brixeni működés során hangzott el. 3 Német földön akkoriban a püspökök nemigen prédikáltak. Cusanus buzgalmának megvolt azonban az árnyoldala: türel metlensége és hajthatatlan szigora. 1 Ezen összefoglalóhoz ld. elsősorban Euler ; Endres (2002), valamint Introducing Nicholas of Cusa, (2004), 43–44. Cusanus életéhez és korához ld. Flasch (2009). 2 E terület magába foglalta a mai Benelux államokat. Cusanus az 1450-es év nyarán, júliustól szeptemberig írta meg négy ún. Idiota -dialógusát. 3 Lásd a Heidelbergi Akadémia kritikai kiadásának Sermones c. sorozatát. A prédikációk szö vege itt is elérhető: http://www.cusanus-portal.de/ (A letöltés ideje: 2019. júl. 16.)
