Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 7. (Pannonhalma, 2019)
II.Közlemények
Szent Benedektemplom a határvidéken 55 valamint a nagy kiterjedésű felsőlendvai (1208) és a dobrai (1213) királyi birtokok eladományozása. 32 Egy korábbi tanulmányunkban rámutattunk, hogy a Héder nemzetség nemcsak a megye nyugati határvidékén, Küszén környékén, hanem a Rába mentén, Szentgotthárd vidékén, sőt a Rábától délre – az ekkor Belmura, később Tótság néven ismert 33 – területen is jelen lehetett ebben az időszakban. Bár a feltételezést konkrét birtoktörténeti és genealógiai adatokkal nem tudjuk alátámasztani, de a szórványosan felbukkanó, jelentős birtokállománnyal rendelkező, a király környezetében mozgó, német eredetű neveket viselő birtokosokra utaló adatok ebbe az irányba mutatnak. Nem ismerünk ugyanis a megyéből más, hasonló jellemzőkkel leírható nemzetséget, mint a Hédereket; ráadásul az adatolt egyedi személynevek kivétel nélkül (Henche, Heydric, Wolfer) , az általánosabb ke resztneveknek pedig egy része (Dénes, János/Iván, Lőrinc, Simon) jól illeszkedik a nemzetség névhasználatához. 34 Mindezt egészen egyedi, földrajzi nevekben megőrződött névalakok is alátámasztani látszanak. A szentgotthárdi birtokösszeírásnál kiemelten sze repel egy bizonyos Simon, aki többek között a Sághegy környékén Battyán prédiumot adományozta az apátságnak. Ezt a birtokot később Simonremetefölde vagy Monokfölde néven is említik az apátság birtokai között, 35 ami arra utal, hogy Simon maga is belépett a rendbe (monok, azaz monachus, ’szerzetes’ és remete, azaz ’világtól elvonulva élő személy’ lett), 36 birtokait pedig mintegy hozományként vitte magával. A birtokösszeírásban Simon mellett Hencse, Dénes és Lőrinc szerepel mint adományozó, akikről a közös birtoklás okán feltételezhető, hogy egy rokonsághoz, a Héder nemzetséghez tartoztak. Meglepő módon a „Simon remete” név egy középkori tótsági földrajzi névben is felbukkan, mégpedig az 1208. évi lendvai határjárásban emlegetett Heydric comes földjeinek közelében. Közelebbről azon a területen, ahol a későbbi uradalomba beékelődnek a fentebb már em lített Nádasdibirtokok és egy másik köznemesi birok, Musznya. Ez utóbbi falu 1372. évi határjárásában szerepel a „Simon remete útja” (Symon remethevta) név, egy olyan utat jelölve, amely a falu nyugati határát képezi, mégpedig a felsőlendvai uradalom irányába. 37 Az út észak–déli irányba halad, a birtokkal pedig délen is az uradalom határos, itt az egyik első falu az a Puconc, amely még a 14. században is a Monakfalva (1365–1366: 32 Kiss–Zágorhidi Czigány (2006), 175–176. 33 Benczik (2010), 663–664. 34 Kiss–Zágorhidi Czigány (2012), 177., 179 (1. táblázat). 35 Kalász (1932), 141. 36 TESZ II., 950–951. (monoh); III., 376–377 (remete). 37 MNL VaML XV. 6. 106. sz. (MNL OL DF 261624.)
