Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 7. (Pannonhalma, 2019)
IV.Szemle
232 Szemle Csíky Balázs fajsúlyos munkáját olvasva teljes képet kaphatunk a hercegprímás Serédi Jusztiniánról. Ennek alapján a Serédit meghatározó attitűdöt – jobb kifejezés híján – „konzervatív intranzigencia” kifejezéssel illethetjük. A fiatal korától esztergomi érseki kinevezéséig Rómában tartózkodó, ott hallatlanul elmélyült kánonjogi tudásra szert tevő főpap viselkedésében ez nyilvánult meg, amikor házassági törvényjavaslatát benyújtotta, amikor a román püspököknek bizonyította az esztergomi érsek prímási főhatóságát az erdélyi unitus egyházmegyék fölött, amikor a földkérdés kapcsán ódzkodott mindenféle radikális társadalmi változástól, és amikor keresztény alapon foglalt állást a nemzetiszocializmussal szemben, vagy éppen amikor nem volt hajlandó a protestáns püspökökkel közös nyilatkozat aláírására a vészkorszakban. A kötet szerkezete világos, logikus. Talán szerencsésebb lett volna, ha a IX. számú, az egyház és állam viszonyát tárgyaló fejezetet – általános, összegző jellegéből adódóan – a Serédi utolsó napjait bemutató rész előtt szerepelteti. Emellett szépen mutatott volna a szomszédos fejezetekben az Ellenzéki hercegprímás? címet viselő alfejezet és a Témoignane chrétien idézett nekrológja. Recenziómban a szerző által mélységében, a legapróbb részletekig kidolgozott témaköröket csak summásan tárgyalhattam. Csíky Balázs példamutató módon végezte el Serédi Jusztinián hercegprímási tevékenységének feldolgozását. Ha élhetünk a közhellyel, a biográfia alapmű a 20. század magyar katolikus egyháztörténetében; Serédin keresztül betekintést nyerhetünk történelmünk ezen ellentmondásos, végül súlyos tragédiába torkolló korszakának egyházi és állam egyházi relációiba. Mindenképpen ki kell emelni a szerkesztő, Tóth Krisztina áldozatos munkáját is, aki hasonló igényességgel és történészi szenvedéllyel öntötte végső formába a szerző munkáját. Pusztai Ferenc
