Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 7. (Pannonhalma, 2019)
III.Forrás
202 Dénesi Tamás Ugyanekkor levelet írt szerzetestársának, a leendő főapátnak, valamint Krizosztom mariazelli házfőnöknek.40 K érte, ha Márton atya – mivel a be iktatás végett azonnal Bécsbe és Magyarországra kell indulnia – nem tudná megvárni érkezését, a kegyhely kincstárának kulcsát adja át a házfőnöknek. 41 Az apát azonban még otthon találta Rumert, a fejleményekről pedig sajátos módon tájékoztatta szerzetestársait . Ebéd előtt egy díszes széket hozatott az apáti asztalhoz, ami előkelő vendég érkezésére utalt. Étkezéskor apátnak titulálva elöljárói asztalához hívta Rumert, és bejelentette, hogy társai a pannonhalmi főapátot tisztelhetik benne. A közösség nagy ovációval fogadta a bejelentést. 42 Rumer Márton tehát Ildefonz atya kíséretében rövidesen útnak indult. Mivel a karácsony utáni napokban indultak, elképzelhető, hogy a király által január 9-én aláírt kinevező oklevelet 43 személyesen vették át Bécsben, ezután folytatták útjukat Pannonhalmára. Az új főapátot megdöbbenthette az 1683-ban elpusztított és csak lassan újjáépülő monostor látványa. A nem sokkal megérkezése utáni, március 19-én kelt levelében ugyanis korábbi apátjának keserűen összegezte első benyomásait: „jöttem, láttam ugyan, de nem győztem, sőt Ariadné segítsége nélkül labirintusba léptem.” Beszámolója szerint a monostort teljesen kiégve és romokban, szinte a földdel egyenlővé téve és kifosztva találta. Öt-hat évre becsülte a labirintusból történő kijutást, azaz a talpra állást. Ehhez azonban segítségre volt szüksége: szövetet, szegeket, kocsikerék-abroncsot és vas alkatrészeket kért St. Lambrechtből. 44 Márton atya alig négyéves, tragikus balesettel végződő 45 főapáti tevékenységét itt nincs mód részletezni. Megválasztásához visszatérve: sajnos nem maradt fenn egyetlen megjegyzés sem azzal kapcsolatban, hogy Ru mer Márton miként fogadta a választás eredményét. Milyen érzésekkel hagyta el azt a közösséget, amelyben harminchárom éven át élt? Milyen 40 Utóbbinak másolatban elküldte Pannonhalmára címzett válaszát is. 41 4. levél. A Rumernek írt levelet nem sikerült fellelnem. Az apát a házfőnöknek jegyezte meg, hogy Márton atyához is küldött levelet. 42 6. forrás. Sólymos (1997), 43.; Sólymos (2001), 82. Sólymosnál mindkét helyen rossz kötet szám szerepel. 43 PRT IV. 845–846. Láttuk, hogy a király a főapáti székbe csak magyart nevezhetett ki. Az oklevél – bár a rendtörténet ezt sugallja – nem utal rá, hogy Rumert idegennek tartaná. Molnár Szulpic azért tulajdonított jelentőséget a kérdésnek, mert nem tudott az új főapát magyar származásáról: PRT IV. 113. A király egyébként Mariazellből személyesen ismerte a kinevezettet: PRT IV. 845.; Fuxhoffer–Czinár (1858), 129. 44 5. levél. A később fizetendő alapanyagokat Bécsújhelyre kérte szállíttatni. 45 Rumer 1693. február 25-én Pozsonyba indult. A monostor kapujának közelében a vadász kutyáktól megbokrosodott lovak a szőlők felé ragadták az apáti kocsit. A főapát olyan szerencsétlenül esett ki a járműből, hogy a karók felnyársalták. A súlyos sebesültet a baleset után Győrbe szállították, ahol március 6-án elhunyt. PRT IV. 115.
