Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 7. (Pannonhalma, 2019)
III.Forrás
200 Dénesi Tamás A török kiűzése után felmerült a felszabadított országrész területén idegen kezekben lévő és általában romokban hever ő egykori bencés apátságok visszavételének kérdése. Simoncsics Gellért főapát az 1687-es országgyűlésen német, osztrák és svájci monostorok támogatásával képviselte rendje érdekeit. Az elenyészett apátságokat azonban csak fegyverváltság lefizetése után kaphatta vissza a rend. Mivel Pannonhalma is romokban állt, képtelen volt e cél érdekében nagyobb anyagi áldozatokat vállalni. 31 Gazdagabb külföldi apátságok azonban széles körű levelezést kezdtek a rendi vagyon érdekében, 32 melynek eredményeként az 1700-as évek legelején sikerült néhány apátság megváltása. A szemmel láthatólag nagy érdeklődést kiváltó bencés összefogásba St. Lambrecht szintén bekapcsolódott. Sőt, a felső-stájerországi apátság szerepvállalásában lényeges elem, hogy Rumer Mártont apátja 1688. április elején Bécsbe és Pannonhalmára küldte ez ügyben. Rumer el is jutott Bécsbe, ahol megtudta, hogy – mivel a pannonhalmi főapátnak nem állnak rendelkezésére anyagi források – a mozgalmat tulajdonképpen a banzi apát irányítja. Ezen információk birtokában Márton atya, hogy költségeket ta ka rít son meg, nem indult tovább Magyarországra. Hosszú beszámolója 33 hatására azonban Franz apát egy másik magyar származású szerzetesét, a győri születésű Rainer Imrét küldte Szent Márton hegyére, hogy alaposan tájékozódjon a monostorok visszaváltásának ügyében, és megtudja a főapát konkrét szándékait. 34 Rumer tehát ezúttal nem jutott el Pannonhalmára, azonban joggal feltételezhető, hogy feladatának teljesítésekor (akár már hónapokkal korábban, Bécsben) újra kapcsolatba került Szent Márton szerzeteseivel. Összefoglalva a fenti adatokat: Pannonhalma és St. Lambrecht, illetve Mariazell a 17. század közepétől intenzív kapcsolatokat ápolt egymással. A két monostor imaszövetséget kötött, Magger Placid ellátogatott Mariazellbe, és igen valószínű, hogy annak anyamonostorába is. Útja során talál kozott Rumer Mártonnal, ugyanúgy, mint – feltételezhetően – azok a szerzetesek, akik 1683-ban az ostromlott Bécsből tovább menekültek riadalmat keltettek. StiAL Hss Koptik I. 113v.; Plank (1978), 71.; Pálffy (2018), 337. Ha tehát a magyar szerzetesek Mariazellbe menekültek, bizonyosan tovább indultak annak anyamonostorába. 31 PRT IV. 112., 149–150.; Csóka (1969), 771–772. 32 E levelezés egy részét sikerült megtalálnom St. Lambrechtben. Feldolgozása a későbbiek ben, más nyugati bencés levéltárak anyagának bevonásával várható. Ez alapján adatolhatóan Banz, St. Emmeram (Regensburg), Salzburg, Tegernsee, Kempten, Fulda, St. Gallen, Mallersdorf, Oberaltaich, Scheyern, Metz, Melk, St. Paul im Lavanttal és St. Lambrecht összefogása bontakozik ki. 33 Április 11-én keltezte, már otthonról, azaz Mariazellből. StiAL Faszikel Ungarn. 34 Franz von Kaltenhausen apát Simoncsics Gellért főapáthoz intézett levele, 1688. ápr. 20., St. Lambrecht. StiAL Faszikel Ungarn.
