Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 7. (Pannonhalma, 2019)

III.Forrás

196 Dénesi Tamás

rendelkezett. Azonban joggal tehetjük fel a kérdést: honnan származott a szentmártoni konvent tagjai és a tőlük majdnem egyheti járóföldre élő szerzetes közötti ismertség? Hiszen Márton atya

St. Lambrecht monostorának fogadalmasa volt, szerzetesi életének nagy részét pedig a St. Lambrecht alá tartozó zarándokhely, Mariazell gyóntatójaként és kincstárnokaként töltötte.

4 A rendtörténet valószínűnek tartja, hogy a pannonhalmi szerzetesek 1683. évi menekülésük idején ismerhették meg Rumert, aki

visszatérésük al

kalmával szegődhetett hozzájuk.

5 A kapcsolat azonban ennél jóval korább

i és összetettebb lehetett.

Rumer Ignác 1630-ban született, a Pozsony megyei Kárpáthalas (Vistuk) te lepülésen.

6 Származását fogadalomlevelében ungarus Vistokiensis dioecesis Tyrnaviensisként jelölte meg. Magyar anyanyelve mellett latinul, szlo

vákul, csehül és németül

is kitűnően beszélt. 1655-ben kérte felvételét a stájerországi apátságba, ahol a Márton nevet kapta. 1656. szeptember 17-én (Szent Lambert ünnepén) tett fogadalmat, majd két évvel később, június 15-én Grazban szentelték pappá. Mariazellben a custos reliquiarum seu thesau rarius feladatköre mellett nyelvtudását kamatoztatva gyóntatóként is helytállt. A magyar zarándokok körében népszerű kegyhely gyóntatójaként kiváló kapcsolatot ápolt hazánk előkelőivel.

7 Ugyanakkor nem Rumer volt az egyetlen idegen származású szerzetes St. Lambrechtben. Valószínűleg a határokon túlnyúló vonzáskörzettel rendelkező búcsújáróhely,

Mariazell népszerűsége vonzotta a magyar, cseh és morva ifjakat az anyamonostor konventjébe.

8 Amikor kevesebb magyar hivatás érkezett Mariazellbe, Pannon-4 PRT IV. 113.

5 Uo. Az utóbbi feltételezést az alább publikált források egyértelműen cáfolják.

6 Modortól nyolc kilométerre keletre fekszik.

7 A Rumerrel kapcsolatos információk: StiAL Schedae professionis solemnis 1641–1661, No. 122.; továbbá: StiAL Hss Catalogus 1772, 110r–112r, 201r; StiAL Hss Catalogus 1551–1810, 18. (118. sz.) – A PRT IV. 113. és 159. (és ennek nyomán a rendtörténeti irodalom) külföldinek tartja. A PRT azért foglalkozott hangsúlyosabban származásával, mert III. Ferdinánd Pálffy Mátyás már említett kinevezésekor az országgyűlés határozata értelmében világossá tette: a főapátok ezután is csak magyarok lehetnek (PRT IV. 88.). Az utóbbi feltétel már az első választásnál nem érvényesülhetett. 1646-ban, Pálffy halálakor ugyanis a közösséget a csekély jövedelmek miatt még mindig csak alig egy tucat, főleg fiatal szerzetes alkotta. A konvent választása így arra a szerzetesre esett, aki ugyan nem volt magyar, de korábban Sziléziában valódi bencés szerzetesközösségben élt, tehát rendelkezett monasztikus tapasztalattal. Rendtársai Magger Placid vezetői kvalitásait is megismerhették, hiszen az újjáalakuló közösség első perjele volt. PRT IV. 95–96., 156–159., 801., 804.; Dénesi

(2019), 325–326.

8 Az 1680-as években például négy magyar származék tett fogadalmat a stájer apátságban: Emericus Rainer, Ladislaus Zernansky, Candidus Allo, Alanus Rudolph. StiAL Hss Catalogus 1772, 212r-v (186–187. sz.), 214r-v (198. és 200. sz.); StiAL Hss Catalogus 1551–1810, 28., 30. St. Lambrecht és Mariazell szerzetesei között később is találunk magyarokat. (Bár az örökös tartományok más monostoraira is jellemző, hogy a Habsburg Birodalom minden országából érkeztek jelentkezők.) 1774-ben St. Lambrecht 115 fogadalmasából hét szerzetes eredete szerint magyarnak, négy csehnek, egy-egy pedig morva, horvát és itáliai származásúnak mond-