Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 7. (Pannonhalma, 2019)
II.Közlemények
Inter arma non semper silent musae! 169 táplálták. Kelemen Krizosztom főapát 1942 karácsonyán a Pester Lloyd hasábjain A magyarság lelki egysége felé című írásával nagy érdeklődést keltett, a cikkre mind a felekezeti, mind a polgári sajtó reflektált. A főapát megnyilatkozása zavart keltett a katolikus egyházon belül is, Serédi Jusztinián hercegprímás szerint Róma is felfigyelt a főapát gondolataira. Ő a katolikus hit tisztaságát féltette a felekezeti közeledéstől. A második világháború éveiben folytatott felekezeti párbeszédnek óhatatlanul politikai mellékzöngéje is volt. Ahogy a reformkorban az unió szorgalmazásával a nemzeti egységet kívánták erősíteni, most a felekezetek közeledésével hangsúlyozottan a kommunizmus elleni szövetséget szorgalmazták. A közös ellenségtől való félelem érzete, ugyanakkor az őszinte útkeresés is jelen volt ezekben a megnyilatkozásokban. 9 A párbeszéd fent megnevezett szereplői a magyar keresztény egyházak egységét nem dogmatikai síkon, hanem a nemzeti egységesítés síkján gondolták megvalósítani. Ilyen gondolati hagyomány és előzmények után a II. Vatikáni Zsinat ökumenikus teológiáját is többen fogadták nyitott szívvel. Pannonhalma „ökumenikus kronológiája” a pártállami diktatúra idején (1950–1990) 1950: A kommunista kormány és a katolikus püspöki kar megállapodást kötött a modus vivendit illetően. Ennek részegyezményeként – létszámkorláttal – négy katolikus szerzetesrend 10 maradhatott meg, kétkét iskolával. A részleges feloszlatás új helyzetet teremtett a Magyar Bencés Kongregációban: a pannonhalmi és győri konvent összesen 74 fővel, két középiskolával, továbbá a szigorúan ellenőrzött növendéklétszámú (numerus clausus) pannonhalmi teológiai főiskolával folytathatta életét, oktatónevelő munkáját. 1950–1956: A bencések és a különböző felekezetek lelkészei – időnként együtt – hadifogságban, börtönök ben, koncepciós perekben. A félelem és bizonytalanság időszaka. 1956–1961: A forradalom leverése után Pannonhalmán is megtorlások, Sö veges Dávid iskolaigazgató bebörtönzése. 11 Többen Nyugatra menekültek. A kommunista zsarolás folytatódik: a közösség tagjai és környezetük, munkatársaik beszervezése, házkutatások. 9 Várszegi (1990), 323–326. 10 Bencések, ferencesek, piaristák és szegény iskolanővérek. 11 Dénesi (2016).
