Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 7. (Pannonhalma, 2019)
II.Közlemények
Várszegi Asztrik OSB Inter arma non semper silent musae! Az ökumenikus gondolat és gyakorlat Pannonhalma életében a pártállami diktatúra idején Bevezetés A pártállami diktatúra és a keresztény felekezetek ellentmondásos kapcso latának kutatása ma még töredékes. A szocialista időszak történeti feldolgozásával és a múlttal való kiengesztelődés kérdésével a Magyar Bencés Kongregáció 2005. évi általános káptalanja foglalkozott. 1 A káptalani határozatnak kívánt eleget tenni a 2014 ben létrehozott Múltfeltáró Kutatócsoport, 2 amelynek eredményeire ma már támaszkodni tudunk. A Pannonhalmi Főapátság Bécs és Budapest között fekszik. Földrajzi helyzete számos esetben történetét is meghatározta. Időnként – ez így volt a pártállami diktatúra idején is – két világ határán létezett. Ezer éves története során a rend többször volt végveszélyben, kétszer teljesen, egy alkalommal részlegesen oszlatták fel. Az 1802 ben induló újjászervezés és kiegyensúlyozott fejlődés korszaka a második világháború végéig tartott. 3 A kommunista hatalomátvétellel kezdődő időszak a közösség létszámában, intézményeiben és anyagiakban is súlyos veszteséget jelentett az addigra tekintélyes lelkiszellemi erővé nőtt Magyar Bencés Kongregációnak. A hidegháború korában a megmaradt hazai bencés közösség a túlélésért küzdött, idegen ideológiának és hatalomnak kiszolgáltatva. 1 „Az általános káptalan szorgalmazza, hogy Kongregációnk II. világháborút követő történelmét tárjuk fel, a múlttal nézzünk szembe és tudatosítsuk.” PFL FL NK Általános káptalan, 2005. október – 2008. október, Pannonhalma, 2008., 8. 2 A bencés Múltfeltáró Kutatócsoport eddig három konferenciát szervezett, ezek anyaga három tanulmánykötetben jelent meg: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra ide jén I–III., szerk. Dénesi Tamás – Boros Zoltán, Pannonhalma, 2017–2018. A dolgozat írója is – 1964es szerzetbe lépése óta – az „ökumené” ügyének elkötelezett cselekvője. 3 Várszegi (2003), 37–43.
