Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 7. (Pannonhalma, 2019)
II.Közlemények
Sümegh Lothár internálása és rövid pályaképe 151 viszolygott attól, hogy az új rendszer erkölcsileg ugyanarra a szintre süllyedjen, mint amilyen a nyilas időszak alatt volt. Szót emelt a soproni internálótáborban uralkodó körülmények és azon büntetési és vallatási módszerek ellen, melyekben az előző időszak vonásait vélte felfedezni. „Abban a pillanatban elvesztettük a jogunkat a fölöttük való ítélkezéshez és az igazi demokráciához, mihelyt magunkévá tettük erkölcstelen módszereiket.” 60 Sümegh Lothár jól ismerhette az internálótáborban uralkodó viszonyokat és az ott fogva tartott emberek helyzetét, ugyanis cikkében részletesen beszámolt öt internált halálának körülményeiről. A középkorú, illetve idős emberek (a legfiatalabb közülük 53, a legidősebb 67 éves volt) 1945 szeptembere és októbere folyamán hunytak el. Közülük négyen feltehetőleg azért, mert a legyengült, leromlott állapotú betegeket nem szállították időben kórházba, egyikük pedig a táborban vesztette életét. Sümegh állításait megerősíteni látszik, hogy az ügyben Hám Tibor főispán is tájékozódott az Erzsébet kórháznál, illetve az egyik elhunyt kórtörténeténél külön megjegyzésként szerepel, hogy „4 hét óta már gyengélkedőn feküdt az internálótáborban” . 61 „Lehet, hogy ezek mind bűnösök voltak. Meg kellett volna vizsgálni őket, elítélni és ha vétkeztek a magyar Haza ellen, kitelepíteni őket. De beteg, öreg embereket halálba kergetni nem lehet! Ez nem demokrácia, ez közönséges emberpusztítás! Az internálótáborok nem arra valók, hogy fogva tartsák ott azokat, akik egy pártnak a demokráciáját nem tartják magukra kötelezőnek, vagy útjában állnak a közveszélyes hatalmi tébolyban szenvednek [sic!] ” 62 – írta Sümegh Lothár. E kérdésről Sümegh 1945. november 27-én újabb írást közölt , melyben visszautasította az újabb rágalmakat. Indulatosan vágott oda többször is az Uj Sopron szerkesztőjének, Dobó Jánosnak: „Ajánlom melegen az Újszövetség szép példabeszédét a báránybőrbe bújt farkasról. A demokrata bőrbe bújt Dobó mindenáron fasisztává szeretne tenni, rámfogni a mauthauseni szörnyűségek megtapsolását, sőt szeretne a demokratikus rendőrségre is ráuszítani a kis hamis. Ezt a szívességet nem teszem meg neki” – írta Sümegh, 63 bár nem sokkal később a rendőrségről is írt egy vaskos véleménycikket. „Nem volt szándékomban egyetlen fasisztát sem menteni. Tisztában vagyok vele, hogy a bűnért bűnhődés jár, akkor is, ha párttagról, vagy testvérről van szó. De csak akkor, Dobó úr, ha bűnös az illető. Ezt pedig nem az ön gyenge ítélőképességére bízom. Én még nem mentem párttagokat toborozni internáltak közé, volksbundistáknak, kis nyilasoknak 60 Uo. 61 Az említett öt elhunyt internált listáját és kórtörténetét ld.: 25/1945. eln. MNL GyMSMSL IV.401.f.1. (a régi IV/B.401. vagy a még régebbi XXI/1.) 1.d. 62 Sümegh Lothár, Amit nem lehet tovább tűrni, Soproni Ujság , 1945. november 18., 1. 63 Sümegh Lothár, Honnan fúj a szél? Soproni Ujság, 1945. november 27., 1.
