Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
II. Közlemények
126 Gereben Ferenc A fejezet lezárásául álljon itt a szerző naplórészlete az 1960. június 9-i ban kettről. A Pannonhalmától való búcsúvételben nyoma sincs az érettségi rossz emlékű megpróbáltatásainak. „(...) Ezt a [szombathelyi] bankettet össze sem lehet hasonlítani azzal a másikkal, amelyen június 9-én, csütörtöki napon vettem részt Pannonhalmán. A hét elején írtam Pannonhalmára: amennyiben lehetséges, elmennék a fiúk bankettjére. László atya sürgönyzött: szeretettel várnak. Már d.e. 11-kor fent voltam a Hegyen. Kölcsönös örvendezések, üdvözlések. (Az ajtón keresztül hallgatózva még hallottam Misa barátunk magyar feleletét Balassiból.) Beszélgetés Oros atyá val, gyónás. És már el is jött az este. Ez a bankett művelt emberek kulturált, meghitt ünnepe volt. A pohárköszöntőt a főapát úr mondta, és a materialista államban működő katolikus gimnáziumok nagy problémáiról és nagy eredményeiről beszélt. A vacsora és a Jeges-termi feketekávézás után átballagtunk a holdfényben a Millé niumhoz, majd énekelve a Boldogasszony-kápolna kriptájához, ahol Lu kács atya nyugodott. Odaálltunk a drága halottat rejtő sírkő elé, és felcsendült a könnyfacsaró Himnusz. Még utoljára megkerültük a Várat, majd a bástya alatt énekelgettünk és táncoltunk éjjel 1-ig. Utána elmentünk a diákkápolnába, és miután László atya rövid pár szóval véglegesen szárnyra bocsátott minket, elénekeltük Endre harmónium-kísérete mellett a Te Deum-ot. Az utolsó búcsúzások, nagy ölelkezések, végül rövid időre nyugovóra tértünk. Hajnali 5-kor kelés, indulás az állomásra...” 49 ki. Feltehetőleg egyesekből az egyetemi felvételnél érvényesülő diszkrimináció hisztérikus félelmi reakciót váltott ki, másokban túlburjánzott az osztály gimnáziumi életét végigkísérő „betyár romantika”, s mindez a morális megfontolások háttérbe szorulását eredményezte. Ennek súlyos ára lett mind az osztályfőnök iskolai pozíciójára, mind pedig az osztályfőnök és a leérettségizett osztály kapcsolatára nézve – szerencsére csak átmenetileg. Az érintett fiúk még a nyár folyamán felmentek a Hegyre bocsánatot kérni, és az osztályfőnök és az iskola megbocsátott. A téma a későbbiekben a nyilvánosság előtt nem szerepelt. 49 IX. sz. naplófüzet, a szerző tulajdonában.
