Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
I.Tanulmányok
26 Halász Tibor A Magyarországon maradt rendtagok 1952 januárjáig – amikor is a major a Városlődi Állami Gazdaság részévé vált – folytatták rejtett életüket Borsodpusztán. Ezt követően Halász Piusz Csatkán kapott plébánosi beosztást, vele tartott Velényi Ciprián és Széll Konrád. A rendtagok közül Balázs Detre és Nagy Bernát kérte fogadalmai alól való felmentést, míg Kiss Benedek előbb Kalocsán, majd Egerben folytatta teológiai tanulmányait, Szilágyi Arnold és Barna Róbert pedig hazatért családjához. Kassa Lehel és Bacskay Otmár állami alkalmazottként a gazdaságban maradt, míg 1952 nyarán le nem lepleződtek, majd illegális pasztoráció, valamint a demokrácia ellen folytatott izgatás, továbbá gazdasági szabotázs vádjával több éves börtönbüntetésre ítélték őket. 69 Később Bacskay is kérte fogadalmai alól való felmentését, és megvált papi hivatásától. Velényi és Kassa egyházmegyés papi keretbe került. Velényi Ciprián, mint somogyhárságyi plébános, 1982. október 10-én hunyt el, Kassa Lehelt pedig 1983. november 20-án Pócspetriből szólította magához az Úr. 70 Széll Konrád Halász első bebörtönzése után 1961 májusában a Pannonhalmi Szociális Otthonba kérte felvételét, s ott is halt meg 1987. augusztus 2-án. 71 A monostor egyházjogi szempontból történő megszü ntetésére csak 1989 őszén került sor, amikor a közösség két utolsó élő tagja – Halász Piusz és Kiss Benedek – stabilitás fogadalmát a zirci apátságba helyezte át. 72 Összességében elmondható, hogy a borsodpusztai alapítás kudarccal vég ződött, amelynek több összetevője volt. Egyrészt az alapításra vállalkozó fiataloknak nem volt semmilyen monasztikus élettapasztalatuk, és idővel – ahogy azt a zirci elöljárók előre megjósolták – a kezdeti fiatalos lelkesedésük alábbhagyott. Másrészt Halász a Regula betű szerinti megtartását számos esetben a racionalitás elé helyezte, ezzel nemegyszer lehetetlen helyzetet te remtett. Mindez a rendtagokat nemcsak fizikailag, hanem szellemileg és lelkileg is kimerítette. A végső ok pedig a szerzetesrendek működési engedélyének megvonása volt, melynek következtében a még megmaradt kis létszámú közösség is szétszóródott, szétzilálódott. Itt érdemes továbbá azt is megjegyezni, hogy a zirci közösség tagjainak nagy része a későbbiekben a borsodpusztai alapítást egy eleve kudarcra ítélt vállalkozásnak, túlzó és meg valósíthatatlan próbálkozásnak ítélte. 69 Cseszka (2009), 395–407. 70 RMCAI Kiss 141–143. 71 PFL PSzOI, Törzskönyv 199. sz. 72 RMCAI Kiss 141–151.; ZAI Halász Piusz Zakar Polikárp generális apáthoz intézett 1989. október 18-i latin nyelvű levele alapján.
