Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
II. Közlemények
„Hív a harc és hív az élet...” 157 De nemcsak az egyetemek küszöbénél folyhattak az élet sikeres vagy kudarcos küzdelmei, hanem például a betegség és egészség határvidékén. Az eddigi levelekben is többször betegként emlegetett Endre az érettségi után fél évet töltött budapesti kórházakban. Pszichikailag is érthető, hogy amikor 1960 legvégén gyógyultan távozott, hihetetlen energiával akarta bebizonyítani, hogy immár egészséges, sőt többre képes, mint egy átlagember. Kissé visszalépve az időben, 1961. január 25-én (kb. egy hónappal kórházból való kijövetele után) ezt írta a levelek címzettjének: „[többen] panaszkodtak Lászlónak, hogy milyen válságban vannak, semmi lelkesedésük nincs, semmi kedvük. Hát én ezzel kapcsolatban csak annyit tudok mondani: úgy érzem, még nem volt bennem annyi lelkesedés és annyi tűz, mint most van!” 1961-es egyetemi jelentkezésének nincs dokumentuma, ő – a gimnáziumi színdarab után – ahogy írja, a „munka drámáját” kívánja rendezni, és túlfűtött kreativitása (kis sé romantikus „hangszerelésben”) szövetségest keres kamaszkori barátjá ban. Elszánt törekvése: „nehogy szégyent hozzak Pannonhalmára!” 1961. szeptember 30. (D. E. levele Budapestről Szombathelyre) „Édes Ferikém! (...) Szeretnék nagyon forrón gratulálni nyomtatásban megjelent verseidhez. (...) Elindulásod a magasabb felé már megtörtént, (...) s ahogy én ismerlek, nem is fogsz megállni. » Karod erős, szíved emelkedett/ Végtelen a tér, amely munkára hív« – írja Madách. A tér végtelen, és éppen ennek a végtelennek a véges részét kell nekünk felemelni magasra! Te a költészettel, én mással. A múlt héten engem is nagy öröm ért. Felhívattak a főmérnökhöz, az közölte, hogy kinevez a központi gyártelep diszpécserévé, 8-9 műhellyel és 400-500 emberrel kell közvetlenül dolgoznom. Beosztásom: műszaki vezető, fizetésemet felemelte 500 Ft-tal, egyelőre! (...) Külön irodám van, titkárnővel. (...) Azért vagyok rá büszke, mert ezt minden protekció nélkül, saját erőből sikerült elérni. Ennyi emberrel ugye már lehet rendezni 95 valamit Ferikém! A munka drámáját, mert teli van küzdelmek kel, erőfeszítésekkel! (...) Nagyon vigyázok, nehogy szégyent hozzak Pannonhalmára, s azt hiszem, ha ilyen eszközökkel megyek előre, akkor nem fogok. (...) Öleléssel: Endre” 95 A levélíró az 1958-ban Pannonhalmán előadott Hochwä lder-darab rendezője volt.
