Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
II. Közlemények
„Hív a harc és hív az élet...” 147 osztály korábban nagyon is vidám, sőt harsány kommunikációs stílusát. Piliscsabára került az osztály korábbi tréfamestere is, ezért a következő lapon (amely egy „időközi” pannonhalmi látogatásra invitáló lapra válaszol) végre megcsillan a szolid humor is. 1960. december 8. (Z. M. és B. T. közös levelezőlapja Piliscsabáról Szombathelyre) „Kedves Feri! Nagyon köszönöm a lapotokat. Sajnos semmit nem tudtam elolvasni, mert az eső elmosta az írást. Nagyon örülök, hogy írtatok, de írd le még egyszer, hogy mit írtál. Jelenleg szakrajz órán írom a levelet, mellettem Tibor ül, és nyomja ki a pattanásait. Még egyszer nagyon kérem, hogy írjatok. Jakit üdvözlöm. Mély hódolattal: Misa A Rudi címét küldd el! M. Kedves Feri! Lapodat megkaptam, nagyon örültem, hogy nem feledkeztetek meg rólam. Fogok írni majd Neked egy külön levelet is az itteni életről. 81 A pannonhalmi látogatásnak részünkről semmi akadálya sincs. 82 Sokszor üdvözöl: Tibi Én is megyek Pannonhalmára! [M.]” A könnyed hangvétel teljes ellentéteként, az 1960-as esztendő lezárásául egy olyan levelet közlünk (némi rövidítésekkel), amely sűrítetten fejezi ki azt a lelkiállapotot, amit akkor (ha szelídebb formában is) sokan átélhettek. Íróját, akinek felmenői „kulákok” voltak, nem vették fel az Állatorvosi Fő iskolára, kis falujából ő is városi albérletbe megy, és a pécsi vágóhídon dolgozik: kitűnő érettségijével az állatok vérét mossa a betonaljzatról. Erősen felindult lelkiállapotára ez a kietlen munka, az egyedüllét és a közelgő karácsony is rányomta bélyegét. Ebben a levélben talán fokozottabban figyelhető meg az a más levelekben (az osztályfőnökében is!) tapasztalható jelenség: az osztálynak van egy közös kulturális kódja, amely az iskolában gyakrabban elhangzó irodalmi alkotásokból, a játszott színdarabból stb. állt össze annak idején. (Az aláhúzások itt is az eredeti levél részei.) 81 Ennek a levélnek nincs nyoma. 82 Tehát a lap mégis olvasható volt!
