Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 6. (Pannonhalma, 2018)
II. Közlemények
128 Gereben Ferenc következtében a még élő osztálytársak mintegy kétharmada készítette el életrajzát. Az alábbi összeállítás ezekből idéz – főleg az 1960 és 1965 közötti időszakra vonatkozó – részleteket. 52 Ezek közreadásával a szerző mintegy ízelítőül szeretne sűrített képet adni a tárgyalt korszak hangulatáról, ahogy az a közel hetvenéves öregdiákok emlékezetében életre kelt. A korábban elmondottak alapján nem lesz meglepő, hogy az emlékezők között vannak olyanok is, akik nem Pannonhalmán érettségiztek, de az osztályközösség tagjának tekintik magukat. A válogatás minden olyan életrajzból idéz, amelyik kitért az 1960–1965-ös életszakaszra. Az olvasónak feltűnhet, hogy továbbtanulásuk méltatlan akadályozása, diszkriminált voltuk felidézése fél évszázad után is milyen fájó pont a nyilatkozók emlékezetében. Itt olyan dolgokat is leírtak, amit ötven évvel korábban nem volt tanácsos levélre bízni. Sajnos – az egyetemi felvételt illetően – nem volt módunk pozitív hangütésű példával szolgálni: annak idején csak három osztálytársat vettek fel első jelentkezésre, és ők vagy nem érték meg az 50 éves találkozót, vagy nem írtak önéletrajzot. (A levelek ismertetése során azonban velük is fogunk találkozni.) A nyilatkozókat nevük kezdőbetűivel jelöltük. Terjedelmi okokból, vala mint azzal a szándékkal, hogy a szövegek „feszesebbé” váljanak (eredeti mondandójuk irányának megváltoztatása nélkül) rövidítésekkel éltünk, ezeket gömbölyű zárójelbe tett három ponttal jelöltük: (...). A jobb érthetőség kedvéért a szövegekbe néhol szögletes zárójelbe tett kiegészítéseket: [ ], illetve magyarázó lábjegyzeteket iktattunk be. Következzenek az életrajzok: „(...) A Pannonhalmán 1960-ban érettségizett diák nem készült mezőgazdasági pályára. Orvos szeretett volna lenni. Hiába volt azonban a kitűnő érettségi bizonyítvány és a felvételi vizsgákon elért maximális pontszám, X-es, osztályidegen kategóriába történt besorolásom miatt (Ludovikát végzett katonatiszt édesapa, kitelepítés Budapestről 1951-ben) felvételi kérelmemet 2 egymást követő évben is elutasították. Magyaróvár volt az a felsőoktatási intézmény, amely felvett, befogadott. (...) Három gyermeket nevelő özvegy édesanyám nem tudott elegendő anyagi se gítséget adni a tanulmányokhoz, ezért az első és második évfolyam első szemeszterében levelező hallgatók matematika vizsgára való felkészítéséből tartottam el magam. (...) A második évfolyamtól kezdve pályázat útján Nép köz-52 Az eredeti életrajzokat lásd PFK B-III-000023.
