Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
II. Közlemények
94 Dénesi Tamás – Nagy Rebeka – Semsey Réka Az értékesebb liturgikus tárgyakat és miseruhákat a budai kamarai raktár-ba szállították, ahol részben megőrizték, részben szegényebb plébániáknak juttatták őket, jelentős hányadukat – főleg az értékesebb paramentumokat – alacsony áron elkótyavetyélték. 69 Az 1802-ben történt újjászervezés után csak kisebb, kevésbé értékes részük került vissza az ősi monostorba. Egy év-vel később, 1803-ban Fuxhoffer Damján az egyházi ruhákról írva kifejtette, hogy a kazulákat régiségük miatt gondosan őrizték Pannonhalmán, hiszen nemcsak a köznép, hanem maguk a szerzetesek is úgy tartották, ezek Szent Istvánhoz köthető ereklyék. A felvilágosodás korának bencés szerzője azon-ban szkeptikus volt ezen vélekedéssel szemben. Noha megállapítja, hogy a li -turgikus ruhák értékesek voltak, néhányukat arannyal és ezüsttel szőtték , drágakövekkel és igazgyöngyökkel borították , de legnagyobb részben Fejér -kövy István kommendátor alatt elkerültek Szent Márton hegyéről. Fuxhoffer szerint az első századokból származó kendők között található egy jegykendő, amit Gizella királyné adott Szent Istvánnak, de hozzáteszi: „higgye, aki akarja.” 70 69 PRT V, 714–715 és PRT IV, 628; Csóka (1969), 808. Általában: Velladics (2000), 48–52. A bencés apátságokhoz tartozó értékek elherdálásának folyamatát és eredményét nem látjuk tisztán.70 Fuxhoffer (1803), 52–53.
