Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
I. Tanulmány
Zsidó diákok a pápai bencés algimnáziumban a dualizmus idején 49 a szülők felelősségét gyermekeik pályaválasztásában.131 Ennek a szemlélet -nek megfelelően a pápai bencés tanári kar a buktatás eszközével próbálta be -folyásolni ezeket a folyamatokat. A rendi vezetés a nagyobb versenyképesség érdekében ezen gyakorlatot vizsgálta felül 1912-ben. Bár a város lakosságának többségét a dualizmus korban mindvégig a ka-tolikus felekezetűek alkották (1875: 57%, 1890: 63,7%, 1900: 60%), és a re-formátus felekezetűek csupán a lakosság alig tizedét (1875: 11,7%, 1890: 9,9%, 1900: 12,2%), mégis Pápa oktatási szempontból elsősorban a reformá-tus egyház egyik magyarországi fellegvárának számított. Míg a katolikusok legmagasabb szintű oktatási intézménye a bencések által működtetett algim-názium volt, addig a reformátusok a főgimnázium mellett teológiai akadé -miát és két évtizeden keresztül tanítóképzőt, illetve jogi akadémiát is működ-tettek. A pápai katolikusok a 19. század folyamán többször is megkeresték a vármegyei hatóságokat, illetve a Helytartótanácsot azzal a kéréssel, hogy engedélyezzék az intézmény főgimnáziummá fejlesztését, de a hatóságok to-vábbirányították ezeket a kéréseket a bencés rend irányába. A pannonhalmi főapátok viszont egyrészt arra hivatkoztak, hogy az 1802-es, a rend működé-sét visszaállító rendelet őket Pápa vonatkozásában csak algimnázium működ -tetésére kötelezi, a fejlesztésre és a működtetésre pedig a rendnek sem pén ze, sem megfelelő létszámú oktatói kerete nincsen.132 A pápai katolikusokat azonban nemcsak a felekezeti rivalizálás vágya fűtötte, Bakonyvári Ildefonz utal arra is, hogy a katolikusok többségének szerényebb anyagi körülményei sem igazán tették lehetővé, hogy fiaik az első négy osztály elvégzése után a felsőbb osztályokat a városhoz legközelebb eső győri bencés gimnázium-ban folytathassák, illetve a század első felében még helytartótanácsi rendelet is tiltotta a katolikus diákok református intézményben való továbbtanulását. 133 Előrelépés ebben a kérdésben csak a századforduló után történt. 1906-ban ünnepelte a város és a rend, hogy a bencések száz éve vették át az iskola működtetését. Az ünnepségek során fogalmazódott meg és erősödött meg újra a vágy, hogy a városnak katolikus főgimnáziuma is legyen. A Pápai Katolikus Kör mozgalmat és gyűjtést indított a cél megvalósítása érdekében. A döntő momentum viszont az volt, amikor a városi testület anyagi vonatkozásban is a kezdeményezés mellé állt, és 50.000 koronát szavazott meg a fejlesztésre. 1911-ben indult el az V. osztály a bencés gimnáziumban, 1914-ben pedig már nyolcosztályosként működött a főgimnázium. A helyi katolikusok régi vágya ezzel teljesült. A pápai közvélemény nagy jelentőségű lépésként értelmezte az új főgimnázium megjelenését, bár a források szerint nem mindenki volt meggyőződve afelől, hogy a városnak szüksége van két főgimnáziumra. A Pá-131 Molnár (1889), 20. 132 Bakonyvári (1898), 23–27, Pető (1905), 222. 133 Bakonyvári (1898), 27.
