Dénesi Tamás (szerk.): Collectanea Sancti Martini - A Pannonhalmi Főapátság Gyűjteményeinek Értesítője 5. (Pannonhalma, 2017)
IV. Szemle
350 Szemle egytől egyig a legkisebb részletekbe menően tanulmányozhatók. Ekképpen a kötetet és tartalmát nem pusztán illusztrálják (bár sokuknak ez az egyetlen funkciója, ezzel is tovább növelve a könyv szépségét), hanem legtöbbjük szerepeltetése kifejezetten forrásközlést jelent: úgy szövegek, mint ábrázolások, művészeti alkotások történeti for rásokként való első közreadását. Ezen a ponton a szerkesztők e téren is megmu-tatkozó érdemeinek hangsúlyozásán felül feltétlenül ki kell emelni a kötet grafikai tervezőjét és tördelőjét, Vertel Beatrixot, a nyomdai előkészítést végző Csipkés Gá-bort, valamint a felvételeket készítő Püspöki Apor, Buzási Enikő, Szabó Béla, Tanai Csaba és Eduard Timko nevét. Végül a kötet sokoldalúságát tovább növeli a benne található két névtár (összesen 14 oldal terjedelemben), két szöveges forrásközlés (6 oldal), valamint nyolc táblázat. A Győr központjában álló 17. századi Szent Ignác-templom, mely a jezsuita rend kollégiumának templomaként épült, jelenleg pedig a Szent Mór Bencés Perjelség tu-lajdonában van, 2016-ban ünnepelte használatba vételének (a benne végzett első szentmisének) 375. évfordulóját. Ebből az alkalomból a perjelség tudományos konfe-renciát szervezett a Fazekas István habilitált egyetemi docens (ELTE BTK TTI) által vezetett, és a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal által támogatott „Katolikus iskoláztatás a kora újkori Magyarországon” címet viselő kutatási projekt keretében. A konferencia résztvevői a templom jezsuita korszakának (17–18. szá-zad) történetét tárgyalták különböző szempontokból, ennek előadásait tartalmazza az itt ismertetett mű bizonyos kiegészítésekkel és szerkezeti változtatásokkal. A kö-tet ennek eredményeképpen tíz tanulmányból áll, melyek közül kilenc három nagy tematikus egységbe került besorolásra. A bevezető tanulmány két szerkesztő, Fazekas István és Kádár Zsófia közös munkája. Ebben a szerzők a templom 17. századi benefactorainak, vagyis támogató-inak körét rekonstruálták: elhelyezték őket a korabeli városi és megyei társadalom kapcsolati hálójában, és ezzel kimutatták, hogy a jezsuiták győri tartózkodásának első évtizedeiben melyek voltak azok az anyagi erővel is bíró csoportok, amelyekkel a legélénkebb és legjobb kapcsolatot ápolták a rendtagok. Forrásaik között nagy súllyal szerepelnek bécsi gyűjteményekben található anyagok, de jelenleg Rómában, Budapesten, Győrben, sőt Pannonhalmán, Esztergomban és Mosonmagyaróváron őrzött iratokat is megszólaltattak a téma minél részletesebb feltárása érdekében. A szövegben szereplő arcképek és egyes, szóban forgó műtárgyak fotói mellett füg-gelékként hosszabb szövegkiadást is közreadtak, melyben az építkezésre és beren -dezésre vonatkozó forráshelyeket találjuk meg keletkezésük nyelvén. A tanulmány kiváló példa arra, hogy a történetkutatás mai kritériumai alapján a szerzetesség jelensége az azt aktuálisan körülvevő társadalom történetébe ágyazottan értelmez-hető-értelmezendő, mivel a kora újkorban a szerzetesi közösségek az egyháznak a tár sadalom igényeivel leginkább élő kapcsolatot ápoló szegmensét alkották. Az első tematikus egység, amely a „Jezsuita rendház és gimnázium” címet viseli, a három szerkesztő egy-egy tanulmányát tartalmazza. Fazekas István a 17. századi Győr társadalmát mutatja be, különös tekintettel a katonai és polgári lakosság ket-tősségére, valamint az egyházi és felekezeti vonatkozásokra. A szintén arcképekkel, valamint iratok fotóival illusztrált tanulmány legfőbb erénye az elsődleges források és a korábbi szakirodalom ismeretének és felhasználásának tökéletes egyensúlya,
